A Dunakanyar nyugati kapuja: Tát

Írta: Szabó Lászlóné 2016. december 03. szombat, 19:51
Rate this item
(0 szavazat)

fvv.jpg - 72.32 KbA Laskai Osvát Antikvárium szervezésében az „Esztergom és kincsei” helytörténeti előadássorozat 42. részéhez érkezett. Ennek keretében Tát városa kapott lehetőséget, hogy bemutatkozzon. 2016. november 29-én az Adalékok Tát történetéhez című előadás sok érdeklődőt vonzott. Zsúfolásig megtelt a Szent Adalbert Központ Szent István terme.

A megjelenteket és a táti küldöttséget a szervezők nevében Mezei Attila üdvözölte. Majd Turi Lajos, Tát város polgármesterének köszöntője hangzott el, amelynek során idézte Böjte Csaba ferences atya gondolatait, miszerint az ember életét háromféle érzés alakítja: a szülőföld szeretete, szeretteink és rokonaink szeretete és természetesen Isten szeretete. Ezek az érzések vezették az est szereplőit abban, hogy szűkebb hazájuk értékeit büszkén elénk tárják.
Tát múltját és jelenét Kátai Ferenc – nyugalmazott polgármester – mutatta be, mondandóját vetített képekkel egészítette ki. Magyarország történelmi eseményeibe beágyazva, igen érdekfeszítően, személyes gondolatokkal, történetekkel fűszerezve mutatta be a település történetét. Előadásának mottót is választott: A múltnak emlékül – A jövőnek példaképül – Szolgálatára a jelennek! Az előadó, igazi lokálpatriótaként, szeretett településének jelentőségét minden vonatkozásban kihangsúlyozta. Több alkalommal utalt korábban megjelent könyvére – Tát története a kezdetektől 2000-ig –, amelyben a város monográfiáját készítette el. Tát a Kis-Duna mellett fekszik, északról az ősi folyó ágai ölelik, míg délről a Gerecse dombjai koszorúzzák. A Dunakanyar nyugati kapujaként, Esztergom kisöccseként is emlegetik. Tát nevének első említését 1146-os iratokban találjuk, de a tátiak 1181-et tartják a születés évének. III. Béla királyunk ekkor adta a falut a Szent Jánosról elnevezett lovagrendnek. Később az esztergomi káptalan lett a tulajdonos. Az 1500-as évektől pusztulóban volt a falu, de az 1570-es török adóösszeírásban még 10 házzal szerepelt a település. 17 férfinevet még fel is soroltak az összeírók.
1685 augusztusában a mai Tátnál ütköztek meg a 45 000 harcosból álló keresztény seregek (németek, osztrákok, lengyelek és magyarok) a 60 000 fős török csapatokkal. A küzdelem Esztergom váráért folyt. A keresztény csapatokat Lotharingiai Károly, a birodalmi haderő főparancsnoka vezette, a török fővezér Sejtán Ibrahim volt. A keresztény csapatok vezére igen körültekintően választotta meg a helyszínt és az időpontot az összecsapásra. A gyalogság fegyelmezett sortüzei, a lovasság rohamai és a pusztító ágyútűz hamarosan felmorzsolta a törökök ellenállását, és a mocsárba szorították őket. Nagy jelentőségű volt ez a hadi siker, mert Esztergom felszabadult. Megérdemelné ez a sorsdöntő esemény, hogy nagyobb figyelmet kapjon. A fényes keresztény győzelem után az 1696-os adóösszeírásban Tát pusztult helyként szerepelt. 1699-ben már újra magyar családok lakták, akik mellé 1701-től katolikus németeket telepítettek be a Fekete-erdő vidékéről, akik fejlett kultúrát hoztak. A település legrégebbi épülete, a Magtár is ekkoriban épült, 1708-ban. 1755-ben a népessége már 345 fő volt. A következő években, évtizedekben folyamatosan növekedett a falu lélekszáma. Az 1830-as évekből származó iratok 93 házról és 103 adózó személyről tudósítanak. Az 1838-as nagy árvíz Táton a házakban 84%-os kárt okozott. Az 1848/49-es szabadságharcban részt vettek a tátiak is, svábságuk ellenére a magyar oldalon harcoltak. A következő években Tát szépen gyarapodott. 1851-ben 560 fővel jelentették a létszámot. 1860-ban a kántorházban lévő iskola után felépült az igazi iskola és a jelenlegi katolikus templom is, utóbbi a régebbi templom romjaira. Ez az épület azóta is Tát ékessége. A szentélyt a Medveczky-freskó díszíti, amelyen Krisztus Király látható. Az I. világháborúban a táti hősi halottak száma: 41 fő. A trianoni tragédia után a település fejlődése folytatódott Horthy Miklós kormányzósága alatt is. Új utcák nyíltak, villanyhoz jutott a falu, betonút épült. 1930-ban elkészült az új vasútállomás és az I. világháborús emlékmű. Emeleti résszel bővítették az iskolát. Minden szempontból jeles település lett Tát. Az 1930-as évek végén 344 házban 1499-en laktak. A II. világháború Tátot sem kímélte. A világégésben a polgári áldozatokkal együtt 67-en haltak meg. A fél évszázados gyarapodásnak vége szakadt. 1945 tavaszán 38 táti család vagyonának elkobzását rendelték el. 1946-ban kitelepítési terv készült, 17 családnak el kellett hagynia otthonát. 1951-ben az esztergomi út mellett házak kezdtek épülni. Ez lett az Újtelep, ahová a Felvidékről áttelepítettek is kerültek. 1954-ben 31 családdal megalakult a termelőszövetkezet. A szénbányák tervei alapján épülni kezdett Tát-Kertváros. 1961-ben a falu vezetékes vizet kapott. 1965 júniusában hatalmas árvíz pusztított, főleg az újtelepen és az alvégben. Az 1960-as évektől napjainkig töretlenül fejlődött Tát. A településen könyvtár, mozi, élelmiszerboltok, tűzoltóság, gyógyszertár, ABC áruház, bölcsőde, óvoda és több orvosi rendelő is működik. 1981-ben ünnepelte a település fennállásának 800. évfordulóját. 2000-ben 1855 lakásban 5576 polgár lakott Táton. 2006-ban avatták fel Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész „Ister-pár” elnevezésű szobrát, amely az évszázados út, és a több ezer éves Duna találkozásánál áll. 2013. július 15-i hatállyal a köztársasági elnök Tát településnek a városi címet adományozta. Az előadó a táti jelmondattal búcsúzott. Adjon az Isten erőt, egészséget és sok kegyelmet! A múltnak emlékül – A jövőnek példaképül – Szolgálatára a jelennek! Az est folyamán többször meghallgathattuk a Táti Német Nemzetiségi Asszonykórust és a Táti Német Nemzetiségi Férfikórust Steinmann Vilmos tanár úr vezetésével. Külön értéket adott műsoruknak, hogy a német nyelvű népdalokat magyar szöveggel is előadták.
Táton elevenen élnek a néphagyományok, a település helytörténetét is számos könyv őrzi. A Táti Helytörténeti Értékmentő Alapítvány immár több mint 20 éve munkálkodik a település szellemi gyarapodásán és épített emlékeinek védelmén. Kátai Ferenc hazafias gondolatokkal felvértezve tartotta meg előadását, amelynek során, több alkalommal, sajnálatát fejezte ki a napjainkban is megnyilvánuló eszmei és politikai zűrzavar miatt. „Az országnak nagy szüksége lenne a békére, továbbra is a szabadságra és a rendre, és ha lehetne, mindezt egyetértésben.”

A fotót Szabó László készítette.

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor