Rate this item
(0 szavazat)

fsv 64.jpg - 43.51 KbBúvárkarácsonyok

 


Nem véletlen a fenti többes szám. Ugyanis, a Palatinus-tavon működő mindkét búváregyesület december 17-én, vasárnap, tartotta idei utolsó „foglalkozását”. Ez pedig a búvárok karácsonya. A parton karácsonyi énekekkel kísérve a kellő tisztelettel, áhítattal, alázattal feldíszített fenyőfát a búvárok a tó aljára vitték, ott lerögzítették. A tavaszi szezonkezdésig ott marad. Közben a nem merülő búvárok, szervezők, hozzátartozók, vendégek, érdeklődők kellemes ünnepeket kívánva egymásnak figyelték a fa víz alá kerülését. Mire a búvárok visszaértek, elkészült a forralt bor és az ebéd. A közös ebéd alkalmat adott az éves tevékenység felelevenítésére, emlékekre, vidám történetekre visszatekinteni.

A Kreatív Kincsek Alkotó Közössége kiállítása


A városrészen működő közösségek évi utolsó, egyben legnagyobb kiállítása nyílott meg december 14-én, csütörtökön, délután a Féja Géza Közösségi Ház nagytermében, amelyben már ott volt a világító füzérrel feldíszített karácsonyfa. A Kreatív Kincsek Alkotó Közössége tagjai léptek a közönség elé idei alkotásaikból válogatott anyagukkal. (Csak emlékeztetőül: korábban Selyemfonal Képzőművész Kör néven működtek, és szereztek ismertséget.) A tagok közül tízen hoztak az alkotásaikból bemutatóportékát. Érdekes, hogy kizárólag hölgyek a tagjai a közösségnek. Amíg a korábbi néven működtek, voltak amatőr művész férfiak is a tagok között. A megjelenteket Tóth Tamás, az intézmény igazgatója köszöntötte. Röviden ismertette működésük történetét. Elmondta, hogy most kereszthímző, gobelinkészítő, selyemfestő, üvegfestő, gyöngyhímző, foltvarró, szalagkészítő, festő, keramikus és ólomüveg-készítő által létrehozott alkotásokból áll a kiállítási anyag. Majd az igazgató úr köszöntőjét a Bibliából vett idézettel zárta. A Prédikátor könyve 3-as részéből az 1-8.-ig tartó verset idézte, ami így kezdődik: Mindennek rendelt ideje van… Ennek a kiállításnak is rendelt ideje van, hiszen az advent időszakában, karácsonyra készülődve, évente rendezik meg. Ezt követően az adventi időszakhoz illő két dalt énekelt saját gitárkísérettel. Barna Ernőné, a közösség vezetője is üdvözölte a megjelenteket, és megköszönte a Ház vezetőségének, hogy lehetőségük van az éves kiállításon a bemutatkozásra. A kiállítás közös megtekintése után baráti beszélgetéssel, vendégfogadással ért véget a rendezvény.


A Virágos Kertvárosért Mozgalom értékelése és díjkiosztója


Harmadik alkalommal történt értékelés és elismerések kiosztása a városrészünkön a mozgalomban elért eredmények kapcsán. Az értékelésre a Féja Géza Közösségi Házban került sor. A megjelenteket Tóth Tamás, az intézmény igazgatója, képviselői minőségben is köszöntötte. Elmondta, hogy a mostani évben harmadik alkalommal járták végig az aktivisták Kertváros egész területét, tavasszal, nyáron és ősz elején. Külön megköszönte ténykedésüket. Ilyenkor a házhoz tartozó utcai részen, az előkertben, a ház ablakaiban, az erkélyén lévő virágok gondozottságát, összhatását, ápoltságát vizsgálták, pontozták és fényképezték. A legvégén a kilenc kapott pont átlagolásából alakult ki a sorrend. A fényképekből összeállított anyagot a rendezvény keretében levetítették zenei aláfestéssel. A vetítés alatt többször hallottam a jelenlévők soraiból: ezen a képen mi házunk van, a mi kertünk látható. Örömmel fedezték fel a munkájuk, ténykedésük színes, virágos, zöldfelületű megjelenését. Lőrinczy György, a részönkormányzat tagja, az egyik fő „mozgató erő”, elmondta, olyan lesz Kertváros, amilyenné a lakók csinosítják, szépítik. Kérte a „táblaelismerésben” részesülőket, hogy azt a portájukon az utcáról is jól látható ponton helyezzék el. Az emléklapokat, az első helyezetteknek járó időtálló elismerőtáblákat és a hozzá járó könyvvásárlási utalványokat a város alpolgármestere, Bánhidy László adta át. A rendezvény baráti beszélgetéssel, a tapasztalatok kicserélésével ért véget.


Fényesednek Kertváros házai


Ahogy közeledik a karácsony, úgy egyre több helyen gyúlnak ki a házakon, a kerítéseken, a fenyőfákon, épületek ereszein, erkélyein, lépcsőkorlátain, ajtóin, teraszain, ablakokban és a házak előkertjeiben az ünnepet köszöntő színes fényfüzérek. A településrészen átvezető főút egy szakaszát már a hónap elején a közvilágítási oszlopokon elhelyezett díszekkel kivilágosították.


Megjelent a Megyei Levéltár Évkönyve


A múlt hét csütörtök délutánján Esztergomban, a Vörösmarty utcában lévő Megyei Levéltár könyvbemutatóra hívta az érdeklődőket. Ekkor mutatták be a 2016−2017-es évkönyvüket. A kiadvány 375 számozott oldalon túl tizenegy számozatlan oldalt tartalmaz, amelyeken eredeti táviratok, fotók, tervrajzok, térképek, végrendelet találhatók. A kötet tizenegy tanulmányt tartalmaz. Ezek között van egy, amely Kertváros betelepítésének kezdeteivel foglalkozik. Az írás Kántor Klára kutatásainak összegezése. Ötvenkét oldalon foglalkozik a településrész kialakulásának kezdeteivel. A nixbródi szállítmány a tanulmány címe. Alcíme: Esztergom-Kertváros betelepítésének kezdetei 1790–1850”. Kicsit ellentmondanak egymásnak az elképzelések. Ugyanis az „1800. esztendő… május 7-én tartott ülésen Esztergom város tanácsa a választott község teljes egyetértésével megváltoztatta Nixbrod dűlő, illetve a leendő település nevét Kis – Esztergomra. Az indokolás szerint azért volt erre szükség, nehogy az érdeklődők azt higgyék, hogy meddő földről van szó.”
A végkövetkeztetés az, hogy „Esztergom városának és felettes hatóságainak a Nixbrod megszállítására tett hatvanévnyi erőfeszítései, melyek végső soron kudarccal végződtek, hiszen a tervezett kolónia sosem valósult meg. A kudarc okai között a város vezetésének nem kellő körültekintéssel végzett tervezési, kivitelezési hibáin kívül a városi polgárság, lakosság erős megosztottságát, a különféle egyéni és csoportérdekek ütközését említhetjük, ami a telepítési tervnek a többség általi elutasításában, a fogadókészség szinte teljes hiányában mutatkozott meg. E mellett fontos tényezőként értékelhetjük az uralkodónak és kormányszerveknek egy – alkalmatlan helyen, rosszul elképzelt – telepítési tervhez való hosszú időn keresztül fenntartott, merev ragaszkodását, mindenáron való erőltetését, ami csak a rendi korlátoknak általános lebontásával járó, újfajta gazdasági szemlélet térnyerésével változhatott.”
Nixbród „város legtávolabbi pontján, a déli városhatáron… a Dorogi – patak és a Dorog felől Tátra vezető, ún. bécsi országút között elhelyezkedő, mintegy 560 holdas szántófölddel volt azonos.”
A tanulmányt alaposan átolvasva, saját kutatásaim eredményeivel összevetve azt állapítom meg, hogy az írás nem foglalkozik Kertváros tényleges kialakulási helyével, idejével, betelepülésével, időbeli kialakulásával, földrajzi elhelyezkedésével. Annak ellenére, hogy az alcímben erre utalás van. A fent leírt terület és a kialakult városrészünk térben nagy távolságra van egymástól. 

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor