Esztergom és Vidéke

A művészpálya első állomása Párkány és a Szomszédos Helemba volt, ahol gyermekként, a két világháború között Esztergomban is rendszeresen kiállító, Bánsághy Vince festőművész műtermének szellemisége varázsolta el. Első, 1962-ben történt debütálását kiállítások sora követte. Útja Párkánytól Prágáig, Komáromtól, Kairóig, Berlintúl és Budapesten át Esztergomig és tovább vezetett. Munkásságát rangos díjak sorával ismerte el a szűkebb szakma éppen úgy, mint a tágabban értelmezett társadalom. Ennek legfrissebb jeleként 2011-ben kültagjai közé emelte a Magyar Tudományos Akadémia.
A szakmai díjak közül mostani kiállítása szempontjából talán a legfontosabb a Tajvani fővárosban Tai Peiben 2000-ben, majd 2003-ban rendezett Karikatúra Világkiállításon elnyert különdíj.
Kedvelt képzőművészeti műfajain, a festészeten, a grafikán – benne a rajzon és kiemelten a karikatúrán -, az építészethez kapcsolódó sgrafitton, kőmozaikon túl, ha mondandója úgy kívánja, szívesen él az irodalom kifejező eszközeivel is.
Most karikatúráival és karikatúráit, szatirikus írásait, aforizmáit tartalmazó „KOMOLYtalanságok és antiMESÉK” című, közelmúltban megjelent kötetével érkezett a Babits Mihály Általános Iskola Sugár Galériájába.
A kiállított karikatúrákban és a könyvben megjelent írásokban szembesít bennünket titkolt hamisságainkkal, görbe gondolatainkkal, hiszékenységünkkel, nagyképűségünkkel, kevélységünkkel, bujaságunkkal, irigységünkkel, képmutatásunkkal.
Felfedi, megcsavarja, majd tükörként tartja elénk a technikával vívott kilátástalan harcainkat, napi csetléseinket-botlásainkat. Láthatjuk, humorban nem ismer tréfát. Mint írja: „Én komoly embernek tartom magam, mert külsőleg vidám a természetem, de a lelkem igen komoly. … Azt mondhatnám, hogy a humor egy életforma is, mert irányítja a gondolatainkat, tetteinket, kinézésünket. A humor meghosszabbítja életünket.”
Észreveszi és kíméletlenül leleplezi az általa „féltéglás”-nak nevezett melldöngetőket. Leleplezi azokat, akik a nagy nyilvánosság előtt fennhangon hirdetik erkölcsösségüket, mások által soha el nem érhető magasságokban lebegő hazafiságukat, szilárd, következetes és igazmondó jellemüket. Mert hamar kiderül, a király meztelen. Ezek a figurák többnyire frázisok puffogtatói, a lelkük mélyén gyűlölködők, hazugok, irigykedők és haszonlesők.
E lapok nézői, részeseivé válnak a pilótahumornak, szembesülnek és nevethetnek az ember és a robotok kapcsolatának fonákságain, az életünk részévé vált, olykor a legintimebb szféránkba betolakodó mobiltelefon és a számítógép okozta abszurd galibákon. Nevethetnek, ha van elég erejük, hisz mint egyik aforizmájában megállapítja: „A lelki sztriptízhez is kell bátorság”.
Több rajzába, de írásaiban is felcsillan a pedagógus. Íme, egy sziporka:
„ Tanár: - Janika, nem félsz, hogy megbuktatlak? Mi lesz belőled?
Diák: - Maffiózó. Aztán majd maga félhet tőlem”
Az olyan humorban pácolt művész számára mint ő, kimeríthetetlen forrásul szolgál a férfiak és nők kapcsolata. Mint egyik aforizmájában írja:
„Ha nem lennének szép nők, nem tudom, mi keltene a férfiakban bűnös gondolatokat”.
Természetesen nem hiányzik repertoárjából a politikai humor sem.
Lapjain feltűnnek a lufit eregető, blablázó politikusok, akik képesek bármit állítani, és a következő pillanatban annak ellenkezőjét fuvolázni a választó polgárok fülébe.
Róluk „Parlamenti információk” címen a következőket olvashatjuk: „Tisztelt képviselő urak! A büfé mellett megnyílt az ökölvívó ring, ahol gyakorolni lehet az övön aluli ütéseket. A portán megvásárolhatók a legújabb vulgarizmusok, és ocsmányságok. Exkluzív áron – csak 99 euro!”
E karikatúrák és írások bizonyságai annak, hogy a humor feszültségeink oldója, ön és társadalomismeretünk kiteljesítője, de kellő bölcsesség hiányában lehet idegeink gyilkolója is.
Ha valaki megtekinti e kiállítást, vagy kézbe veszi a kötetet, vegye komolyan Kocsis Ernő intelmét: „A bort és az igazságot is csak egy bizonyos határig bírjuk”.