Carpe diem!

Írta: Németh Gabriella 2011. július 11. hétfő, 18:09
Rate this item
(3 szavazat)

 nick_vujicic.jpg - 8.32 Kb„Sokszor az ember arra kezd koncentrálni, hogy mi az, amit szeretne, ha más lenne. És szeretné elfelejteni, mi az, amije van.”
                                                                                                                                                              Nick Vujicic

Mostanság az elektronikus körlevelek idejét éljük. A nettel rendelkezők közül ki az, aki még sosem kapott ilyet? Van köztük vicc, tájképek, politikai írások…. Gyakran meg sem nyitjuk, már csak azért sem, mert „megfertőzheti” a gépünket.

Néhány nappal ezelőtt azonban találtam egyet, aminek a címe- Ajándék- felkeltette az érdeklődésem. Egy közösségi megosztó portálról letöltött videó volt, egy harmincas fiatalember tartott előadást fiataloknak. Nick Vujicicnek hívják. Kezei, lábai helyén csonkok vannak. Miközben beszél, filmmontázsokat láthatunk az életéből: focizik, horgászik, egymaga vezet egy motorcsónakot, trambulinról ugrik, csúszdán csúszik a medencébe. Nem hittem a szememnek, mint ahogy nyolc évesen ő is lehetetlennek tartotta, hogy megnősül, munkája lesz, célja az életének. Most férj, van feladata: felnyitni az emberek szemét. Rádöbbenteni őket arra, hogy hazugság azt gondolni, értéktelenek. Félelmetes azt látni, mennyi ember haragszik a világra, hányan érzik azt, hogy semmit sem érnek. Az ő üzenete: legyél hálás, álmodj nagyot és sosem add fel!
Miután végignéztem a videót, rengeteg dolog eszembe jutott. Először kételkedni kezdtem: valóban ennyire boldog, vidám ez az ember, mint ahogy a képkockákról sugárzik? Lehet boldog valaki ilyen adottságokkal? Nem kizárt, hogy a pénz a fő motivációja, hisz a dvd-jét reklámozza ebben a videóban. És ha így van? Megmutatja, hogy így is lehet munkája, képes pénzt keresni, gondoskodni magáról. Elítélendő?
A mondanivalója ennyire töményen akár giccsnek is tűnhet. Aztán tovább vittem a gondolatot. Eszembe jutottak a barátaimmal töltött szombat esték. A beszélgetések mindig aktualitásokkal indulnak. Mindenki elmeséli, milyen említésre méltó dolog történt vele, amióta nem láttuk egymást. Aztán következik a panaszáradat. Nyilván nem ok nélkül, hisz egyikünk élete sem könnyű. Végül a bűnbakkeresés. Ki, vagy mi az oka, hogy itt tartunk. Sikerül a hangulatot a béka hátsó fele alá tornázni. És ez számunkra a kikapcsolódás, a „szórakozás”. Pedig csak rajtunk múlik, hogy egymás letargikus állapotba juttatása helyett pozitív gondolatokkal töltődjünk fel.
Nemrégiben egy vendéglátóhelyen találkoztam egy úrral. Nem tudtam, ki ő, honnan jött, mégis három órán keresztül beszélgettünk. Aztán a legközelebbi véletlen találkozásunkkor szintén. Egyetlen szó sem esett problémákról, napi gondokról, de szóba került történelem, néprajz, a művészetek… Teljesen feltöltöttek ezek a beszélgetések. Sajnos úgy tűnik, többet nem lesz részem ebben az élményben. A vendéglátóhely törzsközönségével akadtak problémái az említett úrnak. „Kilóg” a sorból, mert nyitottabb a világra, mert „más”. Sok minden érdekli, próbál valamit kezdeni az életével. Nem panaszkodik, nem menekül az alkoholhoz, nem haragszik a világra.
Egyre emelkedik a regisztrált pszichiátriai esetek száma, azokról pedig nem is készül statisztika, akik menekülve a problémáik elől gyógyszerekhez, droghoz, alkoholhoz nyúlnak. Arról sem készülnek kimutatások, hogy a különböző szervi megbetegedések hány százaléka pszichoszomatikus eredetű.
Nem érdemes akkor újra végiggondolni Nick üzenetét?
Minden a fejben dől el - mondják a szakemberek. Nem véletlen, hogy manapság az agykontroll olyan népszerű. A pozitív gondolkodás elsajátítása nagy segítség lehet mindennapjainkban. Nem könnyű dolog, de tanulható, rengeteg ezzel a témával foglakozó könyv segít ebben, tréningeket is tartanak.
Egy életünk van, ebből kell a lehető legtöbbet kihozni. Felesleges időt pazarolni arra, hogy sajnáljuk magunkat, hogy bűnbakot keresünk, felelőst elrontott életünkért. Az életünket mi éljük, és csak mi tehetjük jobbá. Néha változtatni kell, és a változások olykor fájdalmasak.
De azt is meg kell becsülni, amink van. Kezdjük egészen triviális dolgokkal: például a végtagjainkkal - ami Nicknek nem adatott meg…

Németh Gabriella

Németh Gabriella

Németh Gabriella tanító és nemzetiségi nyelv- és irodalomtanár. Nyergesújfalun él, és 1990 óta a süttői II.Rákóczi Ferenc Általános Iskolában tanít német nyelvet. NOMEN EST OMEN.

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor