Mit mond nekünk Sziddhárta?

Írta: Muzslai Ágnes 2016. március 01. kedd, 13:07
Rate this item
(0 szavazat)

gkg.jpg - 35.52 KbSokan úgy gondolják, hogy a Nobel-dijas Hermann Hesse a XX. század legnagyobb német írója. Sziddhárta című műve, melyet az első világháború után írt ma is valódi bestseller. Mint arról korábban már írtam, Hesse világhírű hindu regéjét, a Sziddhártát Erdélyi Lili Ada vitte pódiumra, amelyet február 24-én mutatott be az esztergomi Művelődési Házban nagy sikerrel.

Hesse főhősének neve a nagy vallásalapító, Gautama Sziddhárta Buddha nevére is utal, és ez nem véletlen. Az ifjú bráhmana Sziddhárta is útra kel apja házából, hogy megismerje tulajdon életének értelmét. Az aszkétáktól éhezni, várni és gondolkodni tanul, és megismeri a nagy Buddhát, akit nem tanításáért csodál, hanem egyéniségének kisugárzásáért. Sziddhárta életében a szerelem, a gazdagság, a játékszenvedély mind-mind állomásai az életútnak, mely csak az önzetlen szeretet és a fájdalmas lemondás megtapasztalása után ér el a végső bölcsességhez, ami egyúttal az igazi boldogság. Az örök folyó partján mosolyogva szemlélődő vénséges vén Sziddhárta egy személyben testesíti meg mindazt az értéket, amivel a keleti bölcselet és a keresztény tanítás megajándékozta az emberiséget. Erdélyi Lili Ada előadásában Sziddhárta a ma emberéhez is szól. Lássuk meg a szépet, és szeressük élni az életünket.
Európában a második világháború vége óta békében élnek az emberek. Megtanulták meglátni a szépet és a jót, és a béke jólétet is teremtett. Más szomszédos földrészen polgárháború, vallásháború dúl, és a háború poklából menekülők Európa országaiban remélnek békés életet. Azonban közöttük vannak, akik lelkükben hordozzák a békétlenség gonosz poklát, és bárhová mennek a világban, földi pokollá teszik saját és mások életét. Sziddhárta arra int minket, hogy emberséges módon, de védjük meg békés életünket a magunk, gyerekeink és unokáink érdekében. De minden szónál többet mond Hesse Sziddhártája. Az alábbi részletben az agg Sziddhárta mondja el bölcsessége titkát a Buddha tanítvány, Govindának.

Govinda így szólt: – De hát mindaz, amit „dolgoknak" nevezel, valóság-e, létező-e? Nem csupán Májá téveszt meg velük, nem puszta látszat mindez és jelenség? Ezek a te köveid, fáid, a folyód – létező valóság-e mindez?
Ez sem aggaszt túlságosan – szólt Sziddhárta. – Ha a dolgok puszta jelenségek is, lám, akkor én magam is jelenség vagyok, s így hozzám hasonlatosak változatlanul. Ez az, ami számomra olyan szeretni és tisztelni valóvá teszi őket: hogy hasonlók hozzám. Ezért tudom szeretni őket. Nos hát, ez az a tanítás, amiért mindjárt kinevetsz: a szeretet, Govinda, a lényege mindennek, úgy hiszem. Átlátni a világ törvényein, megtalálni a magyarázatát, megvetni a világot, mindez lehet nagy gondolkodók ügye. Nekem azonban egyedül az a fontos, hogy szerethessem a világot, meg ne vessem, ne gyűlöljem sem azt, sem magamat. Sőt szeretettel, csodálattal és tisztelettel tudjam szemlélni a világot és magamat és minden létezőt.
Értem én – szólt Govinda. – De éppen erről hirdette ő, a Fenséges, hogy megtévesztés. Ő jóindulatra int bennünket, kíméletre, szánalomra, türelemre, de szeretetre nem: tiltotta, hogy bármi földi dologhoz szeretettel láncoljuk szívünket.
– Tudom – bólintott Sziddhárta; mosolya ragyogott, mint a fénylő arany. – Tudom ezt is, Govinda. Látod, ezzel máris az elvek bozótjába jutottunk, szavakon vitatkozunk. Mert nem tagadhatom, a szeretetről ejtett szavaim ellentétben, látszólagos ellentétben állnak Gótama szavaival. Épp ezért vagyok oly nagyon bizalmatlan a szavakkal szemben, mert tudom, hogy ez az ellentmondás csak látszólagos. Tudom, hogy én egyetértésben vagyok Gótamával. Hogy is ne ismerné a szeretetet ő is. Ó, aki felismerte minden emberi lét mulandóságát, semmiségét, de az embereket mégis úgy szerette, hogy egész hosszú, fáradságos életét egyes-egyedül annak szentelte, hogy rajtuk segítsen, őket tanítsa! Az ő esetében is, a te nagy mestered alakjában is fontosabb számomra maga a dolog, mint a szavak; cselekedetei, életvitele fontosabb, mint a beszéde, kezének egy mozdulata fontosabb, mint az elvei. Nem beszédében, nem gondolkodásában látom nagyságát, csakis tetteiben, csakis életében. (Fordította:Kászonyi Ágota; Bp. Európa Kiadó, 1992.)

Muzslai Ágnes

Muzslai Ágnes

Muzslai Zs. Ágnes, az egri főiskolán könyvtár-pedagógia szakos tanári képesítést szerzett, nyugalmazott könyvtáros. A kilencvenes évek elejétől jelentek meg írásai különböző helyi, megyei, országos lapokban, mint a Keresztény Élet, 24 Óra, Népszabadság, Esztergom és vidéke, 1996-tól 2003-ig a Komárom-Esztergom megyei Hírlap munkatársa, 2003-tól 2010-ig a Hídlapban olvashatták cikkeit.

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor