Merhetünk álmodni?

Írta: Tátyi Tibor 2016. április 01. péntek, 08:31
Rate this item
(0 szavazat)

gip.jpg - 12.79 KbMeglehetősen érdekes beszélgetést olvastam az egyik újságban a nemrégiben kinevezett esztergomi főépítésszel „Merjenek álmodni!” címmel A szakember szavai, üzenetei mindenképpen továbbgondolásra ösztönözhetik az esztergomi és környékbeli lokálpatriótákat, de azért én visszakérdeznék: Merhetünk álmodni? Teszem ezt azért, mert az emberben kétségek merülnek fel, ha Esztergom és egyáltalán, a szűkebben vett régió – akár az Ister-Granum Eurorégió – jövőjére gondol. Hogy miért? Elsősorban is azért, mert évek, sőt évtizedek teltek el attól a történelmi eseménytől, amit újabban már csak módszerváltásként emlegetnek, és gyakorlatilag  alig történt előrelépés e téren, sőt!

A főépítész úrnak igaza van abban, hogy Esztergomot a múlt rendszerben igyekeztek – vajon kik? – szándékosan háttérbe szorítani, hátráltatni a fejlődésben, de mi lehet a magyarázat az elmúlt negyedszázad tespedésére? Mert én csak stagnálást, majd hirtelen nekilódulás utáni, rövid ideig tartó átmeneti fejlődést követő bukást látok. De azt nagyot. Akkorát, hogy a koppanás visszhangját Párkányig hallom. Szóval merjünk álmodni, üzeni Philipp Frigyes főépítész, mert Esztergomnak most arra van szüksége, hogy kitalálja önmagát, és hogy meghatározza a fejlődési irányokat. Ez így rendben is lenne, de azért hiányoltam a szövegből annak hangsúlyozását, hogy a királyváros jövőjének felvázolása nem történhet meg Párkány és egyáltalán, a volt Esztergom vármegye ma Szlovákiához tartozó részei nélkül. Mi, túlpartiak a legtöbbször amolyan „szívesen látunk itt titeket, de azért maradjatok csak otthon a saját köreitekben” légkörrel találkozunk a városban, legalábbis én biztosan. Nem sértésnek szántam ezt az előbbi mondatot, persze, nem muszáj velem egyetérteni, de  valahogy mindig ezt a másodhegedűs szerepet érzem, ha Esztergom jövőjéről, netán jelenéről van szó Párkánnyal összefüggésben. Valahogy ez a határ a két város, sőt, a két ország közt még mindig a fejekben van, hiába szűnt meg a határellenőrzés a hídon. Esztergominak születni kell, ide nem lehet csak úgy „betelepülni”, hiába a tudás, az akarat, a szorgalom, netán a segíteni vágyás. Az "idegen" embert, a nem esztergomit, csak ritkán veszik komolyan. Márpedig – és itt újból elismétlem – Párkány nélkül nem lesz jövője Esztergomnak! A két város, a Duna két partja szorosan összetartozik, így a jövőjüket is csak közösen lehet építeni, vagyis együtt kell álmodni!

Tehát, merhetünk-e álmodni? Van-e már végre olyan, tettekre kész, ambíciókkal fűtött, tervekkel teli vezetése a városnak, hogy a lakosság azt mondhatja: igen, érdemes a város jövőjén gondolkodni. Én, Párkányból nézve – de ez megint csak az én véleményem – óvatoskodást, igen-igen nagy tépelődést és néha furcsa helyzeteket látok. Számomra például teljesen érthetetlen, hogy az 1879 óta – kisebb-nagyobb megszakításokkal megjelenő – Esztergom és Vidéke lappal miért bánik ennyire mostohán az esztergomi önkormányzat. Nem szeretném itt az olvasókkal a nyilvánvalóan nem rájuk, hanem csak az újság szerkesztőségére vonatkozó információkat, háttérdolgokat megosztani, annyit mindenesetre – szerkesztőként – elárulhatok: egy fillér támogatás nélkül működünk már évek óta. Ráadásul a negyedévente megjelenő nyomtatott lap kiadását is önerőből oldja meg a folyóirat mostani kiadója. Ugyanakkor az egy éve megjelenő városi újság kiadására már akadt 10 millió forintnyi összeg a költségvetésből. Nem sajnálom az ottani szerkesztőktől, féreértés ne essék, csak éppen furcsállom, hogy erre a másik lapra, állítólag, nincs pénz. Pedig a lokálpatriotizmust erősíteni, a város iránti szeretetet elmélyíteni manapság már nem lehet színvonalas médiumok, sajtóorgánumok nélkül. Vagy netán nem is ez a cél?

A két szomszédos város együttműködése is kívánnivalókat hagy maga után. Véleményem szerint közös önkormányzati üléseken kellene megbeszélni és megvitatni Esztergom és Párkány jövőjét, a  közös európai uniós pályázatok hosszú listáját kellene ismertetni a lakosokkal, havi, sőt akár heti rendszerességgel tárgyalni a lehetséges befektetőkkel. Ehelyett mit lát, mit tapasztal az ember? Nagyon óvatos, szinte tyúklépésnyi előremozdulást, majd megtorpanást, hogy aztán az egész újból ismétlődjön. Emlékszem, annak idején az eurorégió megalakulásakor közös telefonkönyvről, vasúti- és autóbusz-menetrendről volt szó. Mi valósult meg ebből? Volt ugyan egy közös sajtóorgánum, a Hídlap, de ez is áldozatul esett a nem is tudom mikori és ki(k) ellen irányuló tisztogatásoknak. Szeressék az esztergomiak a városukat! –  üzeni továbbá a főépítész az újságcikkben, és ezzel is egyet kell érteni. De vajon a döntéshozók, azok, akik kezében ott a város és a régió sorsa, szeretik-e Esztergomot (és Párkányt) annyira, hogy felülemelkedjenek a személyi ellentéteken? Van-e bennük annyi beleérzés, hogy észrevegyék: azok is segíthetnek a jövőformálásban, akik nem a „mi haveri körünkhöz” tartoznak, de tehetségesek és értékesek? Ha igazán a város érdeke az első a jelenlegi döntéshozók számára, akkor ez nem lehet probléma. Amennyiben nem, akkor pedig csak arra lehet gondolni, hogy a hatalom és a pénz körül forog továbbra is minden. Ebben az esetben pedig kár is álmodni, mert úgyis az lesz és az valósul majd meg, amit „ők” onnan „föntről” megálmodtak, illetve kiötlöttek.

Úgyhogy kedves döntéshozók, tényleg álmodhatunk? Merhetünk álmodni?

Tátyi Tibor

Tátyi Tibor

Tátyi Tibor a brünni egyetemen végzett történelem és magyar szakon. Korábban általános iskolában és középiskolában tanított, jelenleg szerkesztéssel és fordítással foglalkozik. Pedagógiai és irodalmi jellegű írásai a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők folyóiratában, a Katedrában, a Hogyan Tovább? című lapban, az Átkelőben, a Prágai Tükörben, továbbá az Új Képben - vajdasági magyar pedagógusok lapja - jelentek meg. Párkányban él.
 

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor