Nekünk csak a szemét jut?

Írta: Tátyi Tibor 2017. május 14. vasárnap, 11:48
Rate this item
(0 szavazat)

fti 2.jpg - 12.89 KbKözhely, hogy az ipari társadalom egyik rákfenéje az évente több millió tonnányi szemét, amit az egyes gyárak, ipari üzemek, de maguk a háztartások is „előállítanak”. Valamit ezzel az irdatlan mennyiségű hulladékkal kezdeni kell, akár újrahasznosítani, vagy elégetni, hangzanak az érvek, na de miért pont a turizmus egyik hazai fellegvárának számító Párkány ipari parkjára esett az illetékes elvtársak választása ez ügyben? Évek óta reménykednek a párkányiak abban, hogy a papírgyár bezárása után előbb vagy utóbb csak sikerül egy nagyobb, akár több száz munkahelyet kínáló beruházót a helyi ipari parkba csábítani. De hogy éppen szemétégető létesítésének ötletével kopogtassanak a város ajtaján, erre azért senki nem mert volna gondolni.

Márpedig jönnek és kitartóan kopogtatnak, sőt, inkább dörömbölnek a város képzeletbeli ajtaján, csak legyen, aki meghallja őket. Két cég ezirányú kezdeményezését – a város lakosai és a képviselők közös kiállásának köszönhetően – sikerült lesöpörni az asztalról, de máris itt a harmadik próbálkozás, tudták meg mindazok, akik részt vettek május 11-én a városháza előtt tartott tiltakozó demonstráción. Az egybegyűltekhez elsőként szóló Szigeti László tájékoztatta a párkányiakat arról a megdöbbentő hírről, hogy nemrégiben újabb – immáron harmadik – levelet kapott az önkormányzat, amelyben egy pozsonyi cég kéri a városvezetőség hozzájárulását hulladékfeldolgozó -újrahasznosító?, szemétégető? (magam sem tudom, melyik a helyes megfogalmazás) - létesítéséhez. Szóval, kitartóan próbálkoznak valakik, szívósan azon ügyködnek egyesek, hogy Párkány – és egyúttal a térség – amúgy sem ózondús levegőjét tovább rontsák. A tiltakozással egyébként minden józan, felelősen gondolkodó ember egyetért, hiszen ha már a turizmus és az idegenforgalom fejlesztése a cél, akkor ebbe az ilyen típusú beruházások nem férnek bele.
De miért van az, hogy más profilú üzem vagy cég nem akar Párkányba jönni? Miért nem lehetne példának okáért csokoládégyárat, gyümölcsfeldolgozót, konzervgyárat, vagy egyéb más, a helyi adottságokat jobban figyelembe vevő beruházást a helyi ipari parkban elindítani? Mi lehet az oka annak, hogy a papírgyár bezárása óta nem sikerült talpra állítani az itteni ipari termelést? Pedig a város adottságai kitűnőek: vasúti csomópont, Duna melletti fekvés, alig ötven kilométeres távolság Budapesttől. Laikus fejjel egyszerűen nem értem, hogy mi az oka az évek (évtizedek) óta tartó stagnálásnak. Az pedig már egészen egyszerűen felfoghatatlan, hogy miért csak és kizárólag „szemétben kell gondolkodni”? Valahogy az az érzésem, hogy bizonyos köröknek egészen egyszerűen nem érdeke Párkány és – nyugodtan tágítsuk ki a horizontot – az ország déli részének fejlesztése. Ez egy mostohán kezelt terület az országon belül, amelyre mindmáig kissé gyanúsan és idegenkedve tekintenek, jóllehet lassan száz éve lesz, hogy elszakították Magyarországtól. Az elmúlt század a folyamatos, vagy csak rövid szakaszokra meg-megszakított elnemzetietlenítés, az elűzetés, az egzisztenciális ellehetetlenítés időszaka, ahonnan hol erőszakkal (lásd kitelepítés, hontalanság évei), hol pedig csalárd módon (munkalehetőség szűkössége, az ipari fejlesztés szándékos hiánya) igyekeznek az őslakosokat elűzni. Akik pedig maradnak, azokat igyekeznek megbetegíteni. Statisztikailag bizonyított tény, hogy az országban a legtöbb rákos daganat éppen itt, az Érsekújvári járásban, főképp pedig annak déli részén fordul elő.
Nemrégiben a szlovák tévéhíradóban láttam egy riportot. Olyan beteg emberekről szólt, akiknek különleges diagnózisuk van (a betegség nevét sajnos nem jegyeztem meg), és büntetőjogilag nem vonhatóak felelősségre. Magyarán, bármit kövessenek is el, egyszerűen a törvényen kívül állnak. Nagyjából hetven ilyen egyén él, szerte az országban, különböző szociális vagy egyéb más intézményekben. És most jön a lényeg: ezeket az embereket a közeljövőben „összegyűjtik”, és a közeli Lekéren építenek számukra egy zárt és különlegesen őrzött intézetet. Tudvalévő, hogy ezen a településen már régóta működik egy pszichiátria, gondolták, elfér majd ez is emellett. Lehet, hogy élénk a fantáziám és a képzelőerőm, de nekem rögtön az a gondolat jutott az eszembe, hogy mindez nem lehet véletlen. Szemétégető Párkányban, súlyos egészségügyi diagnózissal rendelkező egyének intézete Lekéren. Valahogy összefüggést látok a kettő közt. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de ha – és ne adja Isten – valamilyen oknál fogva nagyobb számú menekültet lenne kénytelen befogadni az ország, akkor nagy valószínűséggel ezeket az embereket is itt telepítenék le. Nem a Tátrában, nem Pozsonyban vagy környékén, hanem itt, vagy esetleg ugyanúgy Dél-Szlovákiában, csak esetleg kissé keletebbre.
Szóval, nekünk csak a szemét jut? Ide csak az vagy azok kerülnek, amik, vagy akik már máshonnan kiszorultak? Amiket vagy akiket már máshová nem fogadnak be? Nekünk bármi jó? Sajnos a harcban eléggé egyedül vagyunk, nem nagyon számíthatunk segítségre, mert a mindenkori szlovák kormánynak, ahogy előbb már írtam, nem érdeke ennek a déli sávnak a fejlesztése. Talán a szomszédos Esztergom lehetne a szövetségesünk, de a város jelenlegi önérvényesítése – meglátásom szerint – viszonylag gyenge, inkább önmaga megerősítésével van elfoglalva, mintsem azzal, hogy a régió vezető településévé váljon. Talán ez a későbbiekben megváltozik, de az idő sajnos nem nekünk dolgozik, hiszen ki tudja, hányadszor próbálkoznak még majd szemét módon szemétcégek szemétégetéssel.
Én azért reménykedem, hogy a csütörtöki tiltakozó gyűlésnek lesz foganatja, és ezt a harmadszori támadást is sikerül visszaverni. Mert senki ne gondolja azt, hogy Párkányba csak a hulladék kell!

Tátyi Tibor

Tátyi Tibor

Tátyi Tibor a brünni egyetemen végzett történelem és magyar szakon. Korábban általános iskolában és középiskolában tanított, jelenleg szerkesztéssel és fordítással foglalkozik. Pedagógiai és irodalmi jellegű írásai a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők folyóiratában, a Katedrában, a Hogyan Tovább? című lapban, az Átkelőben, a Prágai Tükörben, továbbá az Új Képben - vajdasági magyar pedagógusok lapja - jelentek meg. Párkányban él.
 

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor