Búcsú Barcsai Tibor barátomtól

Írta: Dr. Fodor István 2017. október 30. hétfő, 12:39
Rate this item
(0 szavazat)

fsv 19.jpg - 355.18 KbTisztelt Emlékezők! Tisztelt Gyülekezet!


Barcsai Tiborra (1937- 2017) emlékezünk ma, és búcsúzunk tőle, aki 2017. okt. 7-én távozott az élők sorából. Mivel Ungváron közeli barátok voltunk, és haláláig kapcsolatban maradtunk, kötelességemnek tartottam a mai, többségben esztergomiakból álló gyülekezet részére készíteni és megosztani egy számvetést Tibor ungvári éveiről is -- dióhéjban.

Tibor szülei. Apja, Barcsai Gergely konzervatív, jobboldali jogász volt állami szolgálatban a MÁV-nál. A szovjet hadsereg közeledtével Drezdába menekült, ahol a nyugati szövetségesek bombázásainak áldozata lett 1945-ben, amikor 2-3 nap alatt közel 650 ezer gyújtóbombát ejtettek a városra. Édesanyja, Gulovics Jolán Ungváron született egy előkelő, állami tisztviselő családban, apja megyei és városi képviselő volt, az oktatást és sportot irányította a városban. Szülei rövidesen, a Pécsen megtartott házasságuk után, elváltak, és 1939-ben anyja Tiborral visszatért Ungvárra. Tibor az 1940-1950-es években először az ungvári középiskolában, azután az Iparművészeti Szakközépiskolában tanult. Mesterei: Erdélyi Béla és Boksay József ismert kárpátaljai festők.
Az ungvári fiatal festők között kialakult egy baráti kör: Bedzir Pál, Szemán Öcsi Ferenc, Duncsák Attila, Kremniczky-Bedzir Zsóka és Sztaskó Gyula, akikhez Tibor is társult. A társaság művészetében bátran szembeszállt az erőszakkal terjesztett szocrealizmussal, de mindenkinek megvolt a saját stílusa. Igaz, a kezdeti 50-es évek kemény sztalinista diktatúrája után, az évtized derekán a festőkre gyakorolt nyomás kissé lazult, már nem volt nagy bűn modernebb stílusban festeni. Persze az állami rendelések (ami megélhetést biztosított) többségét azért továbbra is a realista és szocrealista stílusban alkotók kapták. Egyébként Tibor már 1960-tól szerepel a Kárpátaljai Terület kiállításain.
Fél évszáddal ezelőtt Ungvár közösségi élete az értelmiségiek körében meglepően élénk volt. Festőművészek, a fiatal egyetemisták, különösen a magyar nyelv és irodalom tanszék diákjai, de a fizikusok is, matematikusok, zenészek, orvosok, újságírók lázadoztak a rezsim kultúrpolitikája ellen, ismerkednek az európai értékekkel, különösen a művészet és tudomány terén. Tibor fiatal kora ellenére kitűnt nagyszerű intelligenciájával, műveltségével, és ezzel rögtön elnyerte különböző városi baráti és kultúrkörök tetszését, elismerését. Mély képzőművészeti ismeretei mellett járatos volt az európai kultúra más területein is, pl. a zenében. Kamaszkorától imádta a zenét, otthon a rádióban állandóan szólt a zene: Beethoven, Bach, Mozart leginkább, később meg az operák lettek a kedvenc zenei számok. Gyakran megbeszéltük, ki mit hallott, ilyenkor mindig előjött az új magyar vagy külföldi énekesekkel. Így, emlékszem, tőle hallottam először Pataky Kálmánról, Svéd Sándorról, de a svéd J. Björlingről is. Kedvencünk Gino Bechi, Tito Gobbi, F. Saljapin, M. del Monaco, Maria Callas volt. Órákat tudtunk beszélni vele a zenéről, énekesekről.
Érdekelték a különböző filozófiai elméletek: Nietzsche, Schopenhauer, Weininger és sok más idealista gondolkodó (a marxizmus nem). Foglalkozott a keleti filozófiával, olvasta a Bhagavad-gitát, Lao Csét és Confucius írásait, de egyéb hindu vagy buddhista tanokat is. A jóga már 50 évvel ezelőtt divatos volt, és alaposan áttanulmányozta annak különböző változatait. Felkutatta a háború előtti magyar kiadásokat, pl. Baktay Ervin sok releváns könyvét vagy Kaczvinszky Kelet világossága 3 kötetét, Weninger Antal könyveit. “Egy időben csak úgy lehetett vele találkozni Esztergomban, hogy a kezében volt H. von Glasenapp Az öt világvallás című könyve” -- olvastam Tibor egyik esztergomi méltatásában. Mellesleg szülei után Tibor görög katolikus vallású volt.
De szerette olvasni a világirodalmat is. Emlékszem, egyszer beugrott hozzánk, hogy csak megmutassa Quasimodo olasz, Nobel-díjas (1959) költő Magyarországon először (1960) megjelent verseskötetét, szerette a verseket. Mint akkor sokan mások, ő is elolvasta Shakespeare összes kötetét, több Dosztojevszkij és Tolsztoj regényt eredeti nyelven. Olvasta Hemingway-t, de mindketten hódoltunk Albert Schweitzer orgonista-orvos humanizmusa és Mahatma Gandhi bölcsessége előtt is.
Tibor érdeklődési köre elképesztően széles volt. Így értett a filmművészethez is. De mesélte nekem, hogy ez a szenvedély nem múlt el Esztergomban sem. De nem a mozikba járt, hanem igényes művészfilmeket nézett a művelődési házakban. Itt is, Esztergomban, úgy mint még Ungváron kb. 50 évvel ezelőtt, a kedvence Buñuel spanyol rendező volt. Gyakran idézett elő részleteket a filmjeiből, akinek a művészete, Salvador Dali festő barátjához hasonlóan, szürrealista volt. De szerette az olasz, francia, és lengyel filmeket is.
A sport az egyetemes kultúra fontos része. Gyerekkorától szeretett sportolni, főleg focizni és atletizálni. Jól tudta ő is, hogy “ép testben ép a lélek is”. A magasugrás volt a kedvenc száma, és engem is elcsábitott erre. Mind a ketten atletizáltunk – edzettünk, versenyeztünk, és lelkes drukkerei voltunk a magyar átlétikának akkor, amikor az 50-es években Magyarország világhatalom volt ebben. A közép- és hosszútávfutók, Iharos Sándor, Tábori László, Rózsavölgyi István, Kovács József, Rozsnyói Sándor olimpiai ezüstérmes, világrekorder atléták nevét jól ismerte akkor a világ. Még tavaly is elbeszélgettünk a mai teniszistákról is, ez is érdekelte őt.
Egyik alkalommal, kb. két évtizede, Tibor nagyon meglepett engem. Kisült, hogy már egy éve a fizikai írodalmat olvassa a könyvtárban, mert meg akarja érteni, hogyan alakulhatott a világegyetem az ősrobbanás idején (kb. 10 milliárd évvel ezelőtt). Meg akarta tudni, hogy ez a fizikai törvények szerint történhetett, amelyek szerint a világegyetem fennmarad a mai napig is, vagy nem. A következő látogatásom alkalmával lelkesen újságolta nekem, hogy megfejtette a misztériumot: a feltett kérdésre a válasza: nem! Mert szerinte az asztro- és kvantumfizikusok tudják, hogy az ősrobbanás a semmiben történt. Ez meg azt jelenti, hogy valami ismeretlen energia hozta létre az univerzumot, és ez nem más, mint Isten. Később én leptem meg Tibort, amikor elmondtam neki, hogy mostanában tanulmányozom a Földgolyón lévő élet eredetét, és hasonló konklúzióra jutottam: az első élőlény és az élőlények sokasága a Földön a ma nem létező biokémiai törvények alapján jöhettek létre, de nem véletlenül. Létezhet egy ismeretlen kvantumbiológiai mező, ahol teremtődött az élet és az életfajok. Sőt, a teremtett világ minden másodperce fenn van tartva a főnök által, aki nem más, mint az Isten! Tibor nagy érdeklődéssel fogadta a részleteket.
Amikor készültem a mai napra, azon a gondolaton fogtam magam, hogy pl. T. Mann milyen érdekes regényt tudott volna írni Tiborról, ha élne. Akár A Buddenbrook házhoz hasonlót, de ezt kis gondolkozás után elvetettem, mert Tibor életében soha nem szerepelt annak a hatalmas vagyonnak a gyarapodása és pusztulása, amely a könyvben szükségszerűen megjelenik. De M. Cervantes, a Don Quijote című világhírű regény szerzője, biztos, hogy kitűnő regényt tudott volna írni Tiborról: ő és a regény hőse – rokon lelkek. Tibor anyagilag rendkívül igénytelen ember volt. Ő engem arra az ős görög bölcsre emlékeztetett, aki azt mondta: Mindenemet magammal hordom. Vagy Diogenészre, aki egyszer látva az athéni piacon az áruk roppant tömegét, azt találta mondani: „Mennyire mindenre nincs szükségem.”
De térjünk vissza Tibor életművéhez. Tehát 1966-ban, 29. életévében, végleg elhagyta Ungvárt, és 27 év múlva édesanyjával visszaköltöztek Pécsre, szülővárosába. Kb. 1 év múlva én is rokonlátogatóban jártam Komlón, és ott felkerestem a barátomat. Meglepően feldúlt állapotban találtam. Mintha nem úgy alakult volna minden, ahogy ő számított, és kiábrándulva úgy döntött, hogy nem maradnak itt, és Esztergomba költöznek. Azóta élete végéig itt élt. Feltételezem, Tibor beilleszkedése Magyarországon nem ment simán. Itt akkor már kialakult a "gulyáskommunizmus", egyes kritikus megjegyzésekre gyakran azt a választ kaptam én is: "ez van, ezt kell szeretni.". Csak 10 évvel az 56-os forradalom után érezhető volt, hogy az ország társadalmi légköre megváltozott. Egyúttal eluralkodott a konformizmus, opportunizmus, anyagiasság, hedonizmus. Tibort ez mellbe vágta, kiábrándult, és talán depresszióba is esett egy időre. Ungváron ritkán kaptunk tőle hírt.
De végre kisütött Tiborra a nap: Esztergomban megismerkedett Máriával, aki Tibor élettársa lett. Ezek után Tibor élete pozitív irányba változott. Máriával minden évben külföldre utaztak, bejárták egész Európát, Törökországtól Spanyolországig, sőt Marokkóig. Közben a nyelvtanulás is új szenvedélye lett. Ungváron, még az orosz mellett, megtanulta az angol nyelvet, így Esztergomban a Bazilikánál először alkalmi orosz és angol nyelvű idegenvezetői munkát vállalt. Erről egyik interjújában ezt mondta: „Idegenvezetni angolul, oroszul és franciául szoktam, de beszélek még néhány nyelven, pl. olaszul, csak nem olyan szinten, hogy idegenvezetnék is -- mindazonáltal nagyon szeretem a latin nyelveket és általában a latin kultúrát.” Én meg egyszer Esztergomban láttam őt újgörög szavak tanulása közben, más alkalommal meg a cseh nyelvet tanulta. Amikor 5 éve Ungvárra utaztunk, a zsebébe rakott egy angol nyelvű olvasmányt.
Esztergomba költözése után Tibor városi, illetve megyei kiállítások rendszeres szereplője lett, és 1991 óta az Esztergomi Művészek Céhének tagja. A következő egyéni kiállításairól van tudomásom:
1968 • Technika Háza, Esztergom
1972 • Zodiákus Klub, Esztergom
1976 • Művelődési Ház, Bajna
1980 • Balassa Bálint Múzeum, Esztergom
1984 • Kernstok Terem, Tatabánya
1988 • IV. Országos Rajzbiennále, Salgótarján
1997 • Vármúzeum, Esztergom • Komáromi Kisgaléria, Komárom
2006 - 15 éves az Esztergomi Művészek Céhe
Volt kiállítása külföldön is: Moszkvában, Skóciában, Szlovákiában, Franciaországban, Finnországban. Művei közgyűjteményekben is vannak, többek közt a Magyar Nemzeti Galériában, Budapesten.
Képeit írásokban többször méltatta Dévényi Iván, aki a 70-es években a magyar kulturális élet meghatározó személyisége volt, Wehner Tibor (a 80-as, 90-es években), Varga Péter Dénes, Kaposi Endre és Kaján Tibor. „Tollrajzain és kisméretű, fatáblára festett olajképein leggyakrabban középkort idéző emberalakok, városrészletek, várak és várromok jelennek meg. Kompozícióit az archaizáló valóságidézés és szürreális látomások kettőssége jellemezte” -- írja Wehner Tibor. Egy interjúban ezt mondta Tibor: „Rajzolok leginkább. Megszerettem a ceruzát, jó eszköz, így mostanában ceruzarajzokat készítek, de nem szakítottam az ecsettel sem. Abszurd szürrealisták a képeim, de megmondom őszintén, fiatalkoromban elvontabb voltam, mint most. Persze ha végiggondolom, értem én, hogy miért alakultam ilyenné. A Szovjetunióban annak idején a szocialista realizmus szinte kötelező volt. Az én képeim ennek elutasításaként is születtek” (jegyezte Varga Péter Dénes). „A legkülönbözőbb generációk körében örvendhet osztatlan népszerűségnek, Barcsai Tibor valóban jellegzetes alakja városunknak.” (Varga Péter Dénes) Ez akár az ungváriak visszhangja is lehetne.
Tibor életének szerencsés időszaka 8 évvel ezelőtt megszakadt, amikor hitvese, Mária meghalt. Élete drámaian megváltozott, egészségi állapota kezdett romlani, mozgásban megsérült, ami nagyon zavarta őt. Vasasné Éva, Máriának adott ígéretéhez híven, gondoskodott Tiborról, amíg élt. És mégis, Tibor távozott e világból.
Tisztelt Barátom! Főhajtásom életpályád és barátságod előtt. Nyugodj békében!


A fotó dr. Fodor István beszéde közben készült, amely 2017. október 24-én hangzott el Esztergomban, a Szentgyörgymezői temetőben. Fodor István az MTA biológiatudomány doktora, a Loma Linda-i Egyetem, Kalifornia, USA, nyugalmazott professzora.
 

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor