Kiszámított gyilkosság

Írta: Czirok Ferenc 2017. november 15. szerda, 12:10
Rate this item
(0 szavazat)

fsv 38.jpg - 11.54 Kb1966-ban ment a televízióban egy NDK-ból származó krimisorozat: A nyomok a hetedik mennyországba vezetnek címmel. Nekem pedig – legalábbis életem első huszonhat évét illetően – mindig Esztergomba, régi szép nevelő városomba vezetnek a nyomok. ’66-ban cukrásztanuló (a munkatársak és munkatársnők bántón jópofáskodó szóhasználatában: „koszos inas”) vagyok, az Esztergomi 2. számú Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző másodéves tanulója. A gyakorlati munkát a Dorog és Vidéke Vendéglátó Vállalat (DVVV) 1. számú Üzemében, a szintén államosított Szatzlauer-féle műhelyben végeztük.

Elméleti oktatás céljából szerdán és pénteken negyed háromtól jártunk iskolába „albérlőként” a volt Szent Margit Leánygimnázium (akkor már Dobó Katalin) épületébe. Ez volt a „Szóda Akadémia”. Annak mintájára, hogy a Bottyán hídnál lévő ipari szakmunkásképzőt gúnyolódó nagybátyám mindig „Szendrő Akadémia”-ként titulálta. („Gyerek! Ha nem tanulsz rendesen, mehetsz a Szendrő Akadémiára inasnak!” – figyelmeztetett sokszor, és nem épp gyengéden.) Ma minden gúny nélkül mondhatom jó színvonalú iskolánkra, amelynek Szóda Ferenc volt az igazgatója, hogy „akadémia”. Aki végigjárta a három évet becsülettel, az megtanulta a szakmát. Az pedig világos kell legyen mindenki számára, hogy a legokosabb tudós és legnagyobb művész sem lehet meg a szakmunkások nyújtotta szolgáltatások nélkül, kezdve háza építésétől a szolgáltatások elvégzésén keresztül egy finom étel és ínycsiklandó sütemény elfogyasztásáig. Egymásra vagyunk utalva és nem utálva!
De térjünk vissza egy 1966-os szerda délutánhoz, amikor is az első két órán áruismeretet tanultunk Béres tanár úr előadásában, aki „nappali” főfoglalkozásaként az akkori I. István Gimnáziumban tanított kémiát. (A szentek nem tartoztak egy propagandával vörösre festett szalonban az elvárt vendégek közé.) Órái érdekesek voltak, mert a tanár úr jó előadó volt. Humorával pedig feloldotta azt a kimondott-kimondatlan feszültséget, ami a gimnazista „főbérlőkkel” való találkozásokból keletkezett. Szinte mindnyájunknak volt közöttük ugyanis régi osztály- vagy akár óvodástársa, falu- vagy utcabelije; és – sajnos – az is igaz, hogy egy, az érettségin éppen csak átcsusszant nebuló már valamilyen raktárosként vagy asszisztensként is többnek képzelte magát a legkeresettebb fizikai munkásnál. (Természetesen mély tisztelet a létező, bár szerintem kisszámú kivételnek…)
Béres tanár úrral átmentünk az István Gimi épületébe, a lépcsőház feletti, tető alatti kémiai laborba. Nekünk mindig itt tartotta az óráit. A tévében előző este ment a fent említett hatrészes bűnügyi sorozat első része. (Akkoriban a tévés „közszolgálat” másfél csatornából állt, hétfőn és pénteken adásszünettel.) Így aztán mindnyájunkat, beleértve a tanár urat is (akit a javában tomboló „elvtársi világ” dacára mindig így szólítottunk), az érdekelt, ki (lesz) a gyilkos? Béres tanár úr, ha jól emlékszem, ötismeretlenes egyenletben levezette, hogy matematikailag ki lehet a tettes. A tábláról én törölgettem – mint szellemi segédmunkás – a feleslegessé vált számsorokat, képleteket, amíg ő az üres oldalon a többiek – voltunk vagy nyolcan – hangos közreműködésével végezte a számításokat. És egyszerre előttünk állt a megoldás: a tenisztréner a gyilkos! Mi ezt nagyon nem hittük el, hiszen az ügyes forgatókönyvíró jóvoltából már a történet indítása is igencsak rendesen meg volt keverve. A tanár úr fogadást ajánlott, és -- mivel pénznek szűkében voltunk – egy „könnyű lefolyású” röpdoga lett a tét. Vagyis az, hogy megírathat velünk ilyet a tanár úr, ha ő nyer… Öt hét múlva – a befejező tévéadás után – írtunk egy dolgozatot a cukorgyártás hogyanjáról és mikéntjéről! Íme, hát ismét csatát nyert a tudomány a regényes elképzelések fölött! Közben munkahelyemen, ahol minden reggel téma volt az előző esti tévéműsor, azért hirdettem – ha nem is meggyőződésből, de álnok bosszantásul --, hogy a tenisztréner lesz a gyilkos. Ám jól kinevettek. A tanár urat mindenki ismerte és tisztelte, a nagy többség mégis úgy gondolta: egy érdekesen bonyolított történet titkait nem lehet matematikai alapon megfejteni…

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor