Emlékkarácsonyok − IV. rész

Írta: Czirok Ferenc 2017. december 24. vasárnap, 17:45
Rate this item
(0 szavazat)

fsv 71.jpg - 3.34 KbAztán megtörtént a valódi rendszerváltás, amelyhez képest 1989–1990 fordulója csupán egyszerű hangsúlyváltás volt. Átmentés. 1945-ben az új rendszer, aki nem menekült el bosszúja elől – mint a Vaszary házaspár –, azokat üldözte vélt vagy valós „másságuk” miatt. Fábián Gyula mondatja egyik szereplőjével a Bodri című könyvében: Az új rend csak úgy fog gyökeret verni Oroszországban, hogyha mindenki meghal, aki a régi világot képviseli. Magyarországon ezt nem tehették meg, mert akkor nem lett volna, aki felépíti az országot, de akit ellenségnek bélyegeztek, annak nem volt kegyelem. Gérecz Attila sorsa is ezt példázza. 1955 karácsonyán Márianosztrán írt Karácsonyi ének a börtönben címmel egy megrázó verset. Mély hittel és elszánt erővel szól minden sora.

Szürke falakon túl, messze, gyertyák gyúlnak,
Ünnepi harangok imára kondulnak.
Komor szájunk szélén keserű vonások
– Hallod, Názáreti?
Súlyosak a láncok.

Lüktető városok élete csendesül,
Millió gyűlölet könnyekké szelídül.
Kiégett szívünkön már nem csordul bánat.
– Hallod, Názáreti?
Megtörték a vágyak.

Kacagó kicsinyek ámuló szemekkel,
Derűs emberpárok zsolozsmás lélekkel.
Hajlott hátunk bűnös alázatra görnyed.
– Hallod, Názáreti?
Vedd el életünket!

Fia képe előtt leboruló asszony,
Drága vonásain torzul a fájdalom.
Könnybefúlt hangjában mély kínok zihálnak.
– Hallod, Názáreti?
Segítsd az anyánkat!

Nedves zárkák alján összeroskadt árnyak.
Fásult, néma vággyal szent csodára várnak.
Vasrácsokon átal halvány fényre néznek.
– Hallod, Názáreti?
Peregnek az évek.

Tágult pupillákon tébolyult kín lángja.
Négy zokogva készül a mártírhalálra.
Torkához kap, s felsír álmában a gyermek:
– Hallod, Názáreti?
„Apámat ne engedd!”

Megtiport országon dühöng szilaj átok.
Neved, rohadt dühvel ócsárló pofájok
Káromolva töri csendjét a szent éjnek.
– Hallod, Názáreti?
Megbocsátunk… – Érted!

Túl a szitok zaján felcsendül az ének.
Zúg, dagad, hömpölyög, felujjong a lélek.
Megrendül a börtön, recsegnek a zárak,
Rabtorkok harsogják szerte a világnak:
Dicsőség Istennek, békesség a népnek
– Hallod, Názáreti?
Hozzád száll az ének.
(Márianosztra, 1955. dec.)

Befejezésül újra Márai Sándor kétségei, a zseni látnoki ereje 1955 karácsonyán New Yorkból, „válaszol” a börtönben ülő sorstársnak.
December 26. Ez a karácsony, minden óvatossági, emócióellenes védőintézkedés dacára, nagy erővel szólaltat meg számomra mindent, aki, és ami otthon maradt. És ez a „minden” most nagyon sötét. Váratlan fordulatok történhetnek, az otthoniak lelki ellenállása töretlen – de a világhelyzet olyan, hogy a magyarság egésze lassan elmerülhet ebben a mocsaras világban. Ez olyan félelmes, fájdalmas és elfogadhatatlan, hogy néha légszomjasan felnyögök.
S itt – és mindenfelé Nyugaton – ezek a „liberális” bitangok, akik kézdörzsölve sétálnak, és lesik ennek a végzetnek betelését.
Örüljünk a békés ünnepnek, amelynek békéjét meg kell védenünk!

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor