Ismét a gyermekrajzok üzeneteiről Esztergomban

Írta: Tátyi Tibor 2015. október 23. péntek, 08:09
Rate this item
(0 szavazat)

gps.jpg - 10.45 KbNem, Molnár V.Jóska bácsi előadásait egyszerűen nem lehet kihagyni! Akik már eljöttek egy-két korábi előadására a Márta panzióba, azok bizonyára hasonlóképpen éreznek mint én: Jóska bácsi nem csupán ismereteket ad át, közöl a hallgatósággal, hanem példát mutat – emberségből, hazaszeretetből, az ősök iránti tiszteletből. Én mindig nagyon várom ezeket az alkalmakat, mert nemcsak tudásban gyarapodom, hanem fel is töltődöm, legalább annyira, hogy a következő előadás előtt egy héttel már szinte számolom a hátralévő napokat. És most sem csalódtam.

Egyszerűen hihetetlen, hogy mi minden benne van a gyermekrajzokban! Csak olvasni kell tudni belőlük, amihez Jóska bácsi remekül ért. Egy-egy rajz elemzésekor sok információ elhangzik, a legfontosabbakat azonban óhatatlanul is megjegyzi az ember. Például azt, hogy a Nap mindig kitüntetett és központi szerepet foglal el a gyermek – nemtől függetlenül – rajzán. A Napnak minden esetben szeme kell, hogy legyen, ha hiányzik, akkor valami gond lehet a családban. A legfontosabb égitest egyúttal az apát jelöli, mint ahogyan a Hold az anyát. Kislányok rajzain az egyik legkedveltebb téma a királylány. Nem véletlenül, mert az anyaságot jelképezi, amely minden leánygyermekben természetes ösztönként jelen van. A legfontosabb alapszínek: a sárga, a kék és a vörös. Hiányuk a családi háttérben jelő problémákra, gondokra utal. Fiúgyermekeknél azonban sokszor hiányoznak a színek, ez azonban nem baj, tudtuk meg, mert náluk nem a lelki gazdagság kifejezése a legfőbb téma. Sok ilyen és ehhez hasonló apró, de nagyon fontos résztudással gazdagodhatott az ember Jóska bácsi mostani és korábbi előadásain.

Általában a Szent Korona is gyakran szóba kerül nála, mint a magyarság legfontosabb szimbóluma, az állami szuverenitás legfőbb képviselője. Sokan és sokszor beszéltek már a Koronáról, de mivel hihetetlenül gazdag témáról van szó, ezért mindig tanul valami újat a figyelmes hallgató. Jóska bácsi ezúttal a három cserélt – Dukász Mihály, Kon(stantin), Geobiciasz – zománcképről ejtett több szót. Világosan láthattuk mi is, a teremben ülők a kivetített képeken, hogy a három zománckép eredetileg semmiképpen nem lehetett rajta a Szent Koronán, hiszen azok megformáltsága, színvilága, feliratainak kuszáltsága mindenképpen kiválik a többi kép közül. A képcsere idejére és okaira vonatkozólag pedig több elmélet is született már, de ezúttal nem esett róluk több szó.

Molnár V. József egyetlen előadási alkalmat sem mulaszt el, hogy ne hívja föl a hallgatóság figyelmét a körülöttünk lévő rettenetes, a világot jelenleg uraló rendszerre, amely szerinte a pusztulás felé tart. Hacsak a gyermekek természetes, velük született hajlamuk a jóra és a bennük még romlatlan istenkép segítségével megálljt nem tud az emberiség parancsolni ennek a folyamatnak! Ha ez a rendszer el is pusztul, az élet egy más keretek között igenis folytatódik, mert folytatódnia kell, de ehhez újra kell a közösségeket építeni, újra egymásra kell figyelni és nem szabad tovább pusztítani a gyermekek lelkét! Hogy milyen nagy a sötétség és a tudatlanság, hogy mennyire nem a természettel összhangban nőnek fel a gyermekek, arra példát is mondott Jóska bácsi. Nemrégiben fővárosi óvónők mesélték neki, hogy a kicsiket arról faggatták, vajon mit tudnak a csirke és a tojás eredetéről, vajon honnan kerülnek az otthoni asztalra. A válasz: a csirke a fóliából, a tej pedig a zacskóból. Akár mosolyoghatnánk is a válaszon, de inkább megdöbben az ember. Itt tartunk ma, egy modernnek és haladónak mondott világban! „Iszonyú ez a mai világ” – szokta mondogatni, teljes joggal. De Jóska bácsi előadásai után még sose keltem föl a székből azzal az érzéssel, hogy nincs, vagy elfogyott a remény. Ellenkezőleg: ő mindig megerősíti a hallgatóságot abban az érzésben, hogy csakis rajtunk,és persze a gyermekeken múlik a világ további sorsa!

Az előadás végén egy igazán örömteli hírrel búcsúzott tőlünk. Tavasszal, ha a jó Isten is úgy akarja, végre megkezdődik a Normafa melletti Szent Anna-réten annak az engesztelő kápolnának az építése, amelyről az utóbbi években gyakorta lehetett hallani. A Natália nővér látomásai alapján felépítendő kápolnának – szűzanyai kinyilatkoztatások alapján – döntő szerepe lesz abban a, Magyarországról kiinduló engesztelő mozgalomban, amely végül megmenti a világot a pusztulástól. Úgy legyen! – tegyük hozzá, és akit közelebbről is érdekel a téma, az bőven talál információt a világhálón. Jóska bácsit pedig szívből várjuk novemberben, a soron következő előadásán.

Tátyi Tibor

Tátyi Tibor

Tátyi Tibor a brünni egyetemen végzett történelem és magyar szakon. Korábban általános iskolában és középiskolában tanított, jelenleg szerkesztéssel és fordítással foglalkozik. Pedagógiai és irodalmi jellegű írásai a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők folyóiratában, a Katedrában, a Hogyan Tovább? című lapban, az Átkelőben, a Prágai Tükörben, továbbá az Új Képben - vajdasági magyar pedagógusok lapja - jelentek meg. Párkányban él.
 

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor