Töredékek a királyi városról

Írta: Tátyi Tibor 2015. november 20. péntek, 10:53
Rate this item
(0 szavazat)

gom.jpg - 14.06 KbEgy helytörténeti könyvre hívták fel a figyelmemet nemrég az esztergomi könyvtárban. Töredékek a királyi városról – szól a cím, amely Pifkó Péter és Pifkóné Zachar Anna Esztergommal kapcsolatos kisebb és nagyobb terjedelmű tanulmányait tartalmazza. Kíváncsian vettem a kezembe, majd a történelem iránt érdeklődő ember szemével kezdtem el olvasni. A városi könyvtár által szerkesztett kiadvány tartalmában – de hangsúlyozom, csak a tartalmában –  nem csalódtam, sőt, nyugodtan állíthatom: rengeteg új ismerettel gazdagodtam.

Pifkó Péter igencsak nagy tájékozottságról és alapos helyismeretről tett tanúbizonyságot az egyes tanulmányok írásakor, hiszen rögtön az első írásból a múlt iránt nyitott ember megismerheti a királyi város 1683-as, a török iga alóli felszabadulást követő időszakának történetét, a 19. századot jellemző iparosítás és polgárosodás Esztergomra vonatkozó szeletét, képet kapunk az 1848-as eseményekről, az értelmiségi és hivatalnokréteg kialakulásáról és fokozatos előretöréséről, továbbá megismerkedhetünk a város legjelentősebb családjaival. Eme első tanulmány olvasásakor meglepődve olvassa az ember, hogy a városra sajnos  manapság is jellemző hátrányos helyzet már a 19. században is jelen volt, amit ezek a sorok bizonyítanak: „Ha nagy vonalaiban áttekintjük a város gazdasági életét, akkor egy törvényhatósági jogát vesztett, elkedvetlenedett településsel találjuk magunkat szemben, amely a 19. század első évtizedeiben szerzett lemaradását fokozatosan növelte, s a kapitalista fejlődés követelményeivel nem tudott lépést tartani” (19.old.)

A Széchenyi tér és házainak krónikája címet viselő tanulmány, melynek szerzőségén férj és feleség közösen osztozik, a kötet egyik, ha nem a legértékesebb helytörténeti tanulmánya. Képet alkothatunk arról, hogy milyen gazdag élet zajlott Esztergom főterén, ami akkoriban a fórum és a piac szerepét egyaránt betöltötte. Számos, közelebbi és távolabbi országból érkezett kereskedők színes forgatagát képzelheti el az olvasó, hiszen a város árumegállító joggal rendelkezett, országos és területi vámmentességet élvezett, országos és heti vásárokat tarthatott, továbbá marhatartási és italmérési jogot is kapott. A tér történetét a szerzőpáros részletesen tárgyalja, számos érdekességgel fűszerezve a szöveget. Szerintem csak kevesen tudják, hogy Esztergomban hajdanán Mária Teréziának szobra volt. 1781-ben állíttatta Görgey Márton kanonok. A műalkotás fehér márványból készült, és a tér 14-es számot viselő háza előtt állt. A tér hivatalos neve egyébként 1860-ig Nagy piac illetve Fő piac volt, amikor aztán a képviselő-testület úgy döntött, hogy Széchenyi Istvánnak emléket állítva, róla nevezi el a város központi részét. A tanulmány második része a téren álló házak részletes bemutatásával folytatódik.

Ha Esztergom, akkor Balassa Bálint, mondhatnánk stílusosan, és ezzel Pifkó Péter is bizonyára tisztában volt, hiszen a reneszánsz költőt ő sem hagyhatta ki Esztergomra vonatkozó helytörténeti kutatásaiból. A könyv három tanulmányt tartalmaz Balassival kapcsolatban, engem leginkább a Balassa Bálint és Esztergom című fogott meg a legjobban. Véleményem szerint nem, vagy csak kevéssé van bent az esztergomi köztudatban az a tény, hogy a nagy költő születési idejére vonatkozó legpontosabb adatokat az ún. Balassa Biblia tartalmazza, amelyet a Főszékesegyházi Könyvtár őriz. Az értékes könyv 1770-ben került a Bibliotéka tulajdonába, majd ezt követően fokozatosan elfeledkeztek róla. Csak 1934-ben fedezte fel újra Zákonyi Mihály levéltáros és könyvtáros, aki az Esztergom Évlapjaiban írt róla. A korábban Balassa Bálint születésének tartott 1541-es esztendőt ezt követően korrigálták 1554-re.

Vajon hány esztergomi és környékbeli tudja, hogy a belvárosi plébánián őriznek egy olyan anyakönyvet, amelyben az 1846. június 29-én Várady Antal és Ruffy Ida közt köttetett házasság alkalmával Petőfi Sándor és Jókai Mór, mint tanúk szerepelnek? Megvallom őszintén, ezt én sem tudtam, ezért is olvastam nagy élvezettel ezt a helytörténeti érdekességet tartalmazó tanulmányt, amely nagy részletességgel tárgyalja a négy személy megismerkedésének történetét. Az irodalomkedvelő közönség számára Babits Mihály és Esztergom kapcsolata közismert. Ugyanakkor csak kevesen tudják, hogy Babits és felesége miként jutott hozzá ahhoz a bizonyos házhoz, ami később Babits Mihály Emlékházként a verskedvelők egyik zarándokhelyévé vált. Pifkó Péter „Holt próféta a hegyen” címet viselő tanulmányában részletesen ismerteti a Babits Mihály és Török Sophie házvásárlásával kapcsolatos részleteket. Hosszan idézi dr. Nagy Zoltán ügyvéd erre vonatkozó sorait. Nagy Zoltán Babitsék jó barátja volt, akire rábízták azt a nagyobb összeget, amit a költő egy ízben honoráriumként kapott, valamikor 1924-ben. A történet szinte hihetetlenül hangzik, én legalábbis alig akartam elhinni, amikor olvastam. Szándékosan nem idézem most ezeket a sorokat, de akikben sikerült felcsigáznom az érdeklődést, számukra azért annyit elárulok, hogy a könyv 283. oldalán olvashatják a „csodálatos pénzszaporítás” történetét. Az első esztergomi mozikról, a mozgókép megjelenéséről, a vendégfogadókról és szállodákról Pifkóné Zachar Anna írt egy igen értékes tanulmányt, amit szépen kiegészít a kötetben utolsóként közölt tanulmány az esztergomi színházról és közönségről az 1816 – 1870 közti időszakra vonatkozóan.

A könyv elolvasása után azonban hiányérzetem támadt. Egyrészt semmit nem tudtam meg arról, hogy a borítón szereplő „Városunk, múltunk 1.” felirat konkrétan mit is takar. Valószínűleg egy készülő, várostörténettel foglalkozó sorozat első kötetével volt szerencsém megismerkedni, de miért nem tudhatja meg az olvasó az ezzel kapcsolatos terveket? Készülnek további kötetek is? Ha igen, miért nincs erre legalább valamilyen utalás? Szintén szívesen olvastam volna egy rövidebb, vagy akár hosszabb életrajzi összeállítást Pifkó Péterről és Zachar Annáról, hiszen mégiscsak ők a könyvben szereplő tanulmányok szerzői.  Sem bevezetőt, sem a későbbi esetleges kutatómunkát segítő bibliográfiát nem tartalmaz a kötet. Sőt, az egyébként minden könyvnél szinte kötelezően szereplő fülszöveget is hiába kerestem. A példányszámról sem tudtam meg semmit. Szóval, ezek a hiányosságok véleményem szerint sokat rontanak a könyv egyébként vitathatatlan értékén. Persze lehet, ez amolyan próbapéldány, vagy azok egyike csupán, amiből pár darab készült, aztán később jön az igazi, minden kötelező kellékkel ellátott kiadvány? Nem tudni, mindenesetre ha lesz folytatása is a sorozatnak, akkor ott már jobban oda kellene figyelni ezekre a dolgokra.

Mindezen szerkesztési (szarvas)hibák ellenére ajánlom a könyvet mindazok figyelmébe, akik szívesen olvasnak helytörténeti tanulmányokat, és a hétköznapitól mélyebb ismeretekre szeretnének szert tenni Esztergom múltjával  kapcsolatban. Érdeklődő olvasóként pedig drukkolok, hogy a könyvet újabb kiadványok kövessék, immár a feltételezett sorozat részeként, de a fentebb részletezett hiányosságok kiküszöbölése mellett.

 

Tátyi Tibor

Tátyi Tibor

Tátyi Tibor a brünni egyetemen végzett történelem és magyar szakon. Korábban általános iskolában és középiskolában tanított, jelenleg szerkesztéssel és fordítással foglalkozik. Pedagógiai és irodalmi jellegű írásai a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők folyóiratában, a Katedrában, a Hogyan Tovább? című lapban, az Átkelőben, a Prágai Tükörben, továbbá az Új Képben - vajdasági magyar pedagógusok lapja - jelentek meg. Párkányban él.
 

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor