Rate this item
(0 szavazat)

gle.jpg - 152.23 KbMegszokhattuk már, hogy az esztergomi levéltár rendszeresen igyekszik érdekes előadásokkal közelebb hozni az érdeklődő emberekhez a történelem egy-egy fontos eseményét. 2014 óta folyik az első világháború százéves évfordulójának emlékezés-sorozata, amelynek keretén belül a városi levéltár saját kiállítással igyekszik hozzájárulni az évforduló megünnepléséhez. A február 12-ei esemény szintén ezt kívánta elősegíteni, hiszen Négyesi Lajos nyá. alezredes, hadtörténész nagyszerűen felépített, vetített képes előadása az I. világháború történéseinek esztergomi szeletét ismertette meg az érdeklődőkkel.

Maga a kenyérmezői hadifogolytábor Esztergom azon részén épült meg, ahol eredetileg az 1890-es években üveggyártásra szakosodott vállalkozás indult, ám az rövidesen csődbe ment. Az üresen álló épületek és a telek katonai célokra történő hasznosítása 1900 körül merült fel, amikor Viklyan György javaslatára a Monarchia hadvezetősége megvásárolta a várostól az elhagyott gyárépületeket. Ezt követően, egészen a háború kitöréséig a budapesti IV. számú és a pozsonyi V. számú hadtestek katonái tartottak itt gyakorlatokat. A laktanya átalakítása hadifogolytáborrá 1914 őszén merült fel, amikor megérkeztek az első orosz és szerb fogolyszállítmányok Kenyérmezőre a frontról. Mivel  mindenki a háború gyors befejezésére számított, ezért eredetileg csupán a foglyok ideiglenes őrzésén gondolkodtak. A tábort mindössze egy vékony kerítéssel zárták körül, és gyakorlatilag egy nagyon gyenge szintű őrzésről volt szó ebben a kezdeti időszakban. A helyzet a háború előrehaladtával változott meg, amikorra mindegyik hadfél számára világossá vált, hogy elhúzódó háborúra kell felkészülni. További hadifoglyok jöttek Kenyérmezőre, így meg kellett kezdeni a barakkok felépítését, kutak fúrását, kövezett utak kiépítését a táboron belül. Kezdetben ugyanis a Kenyérmezői-patak vize szolgált ivóvízként, ami nagy mértékben növelte a fertőzésveszélyt. Ezzel kapcsolatban Négyesi Lajos elmondta, hogy a tábor működése alatt két alkalommal is kolera- és tífuszjárvány szedte nem kevés áldozatát, ezeket a járványokat azonban sikerült szerencsés módon visszaszorítani.

Nagyon érdekes dolgokat hallhattunk a tábor lakóinak mindennapjaival kapcsolatban. A hadtörténész többször is hangsúlyozta, hogy szó sem volt szigorú munkatáborról, netán haláltáborról, mint ahogyan a II. világháború történetének tárgyalása során erről gyakorta szó esik, hanem szó szerint egyfajta őrző jellegű táborról. A cél a foglyok őrzése volt addig az ideig, amíg a háború véget nem ér. A tábort 100 ezer fő befogadására kívánták felfejleszteni, rögtön 1914-ben, ám a foglyok 10-15 ezernél többen sosem voltak. Ráadásul ezek nagy részét 20-50 fős csoportokban rendszeresen munkaszolgálatra  vitték, elsősorban a környék mezőgazdasági munkálataiból vették ki a részüket, pótolva a frontszolgálatot teljesítő helybeli férfi lakosokat. A tábor őrzése egyébként inkább szimbolikus volt, hiszen a már említett vékony dróton kívül az őrök alig rendelkeztek megfelelő számú fegyverrel és lőszerrel. Elsősorban a fogságba esett tisztek mozgása volt elég szabadnak mondható, hiszen rendszeresen bejártak Esztergomba, sőt, ismeretségek is születtek, ahogyan arra az előadó többször utalt. A tábor lakói  meghatározott napirend szerint élték életüket, mindennapjaikról a korabeli sajtó többször beszámolt, sőt, egy rövid film is elkészült, amiből részletet láthattunk az előadás során. Külön érdekessége a kenyérmezői hadifogolytábornak, hogy a területén saját papírpénzt, kisebb részben pedig rézpénzt használtak.

A tábor területén, annak működése alatt, közel 5000 fogoly halt meg, akiket összesen 11 temetőben hantoltak el a tábor közelében. Négyesi László mindegyikről részletesen beszélt, külön kiemelve a VII-es számút, amelyet részlegesen felújítottak, és többek közt egy latin, valamint egy pravoszláv fakeresztet állítottak föl az elhunyt foglyok emléke előtt tisztelegve. A hadifogolytábor emlékét egyébként két irodalmi alkotás is őrzi, az egyik Zilahy Lajos Két fogoly című regénye, a másik pedig Szomori Dezső Matuska című színműve.

Manapság a táborra – a már említett temetőkön kívül – szinte semmi sem emlékeztet, kivéve azt a néhány barakkot, amelyek máig fennmaradtak, és átalakítva szükséglakásokként szolgálnak. A hivatásos történészeken kívül lelkes helytörténészek is foglalkoznak az egykori kenyérmezői hadifogolytáborral, erre az előadás után feltett kérdések alapján jó eséllyel lehet következtetni. Nekünk, utódoknak pedig kiemelt feladat az emlékezés, az ismeretek továbbadása és gyarapítása a történelmi témákban, hiszen csak a szilárd alapokon nyugvó múltismeretre lehet biztos jövőképet építeni.

Tátyi Tibor

Tátyi Tibor

Tátyi Tibor a brünni egyetemen végzett történelem és magyar szakon. Korábban általános iskolában és középiskolában tanított, jelenleg szerkesztéssel és fordítással foglalkozik. Pedagógiai és irodalmi jellegű írásai a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők folyóiratában, a Katedrában, a Hogyan Tovább? című lapban, az Átkelőben, a Prágai Tükörben, továbbá az Új Képben - vajdasági magyar pedagógusok lapja - jelentek meg. Párkányban él.
 

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor