A Lovasíjász Esztergomban

Írta: Tátyi Tibor 2016. március 12. szombat, 09:20
Rate this item
(0 szavazat)

gjn.jpg - 8.39 KbNem vagyok túlságosan nagy mozirajongó, az olvasást sokkal inkább értékelem, mint szabadidős tevékenységet, március 11-én azonban kivételt tettem. Megnéztem a Kaszás Géza által rendezett A Lovasíjász című filmet, és nem csalódtam. Elsősorban a film szellemisége és üzenete ragadott magával, és szerintem nemcsak engem, hanem mindenki mást, aki velem együtt eljött pénteken este a zsinagógába. Kassai Lajost kezdi „felfedezni” a nemzet, pedig nem most kezdte a lovasíjászkodást. A világhálón is megtekinthető jónéhány, vele készült beszélgetés, rövid portréfilm, de ez az első, tényleg átfogó alkotás az ő tevékenységéről, életmódjáról, világfelfogásáról.

Kaszás Géza nem elsősorban Kassai Lajost igyekszik bemutatni, meglátásom szerint nem ő a főszereplő, még ha úgy is tűnik a film nézése közben. Sokkal többről van itt szó: egy ősi, elfeledett (szándékosan elfelejtetett!) szemléletmód és történelmi múlt ismételt felvállalásáról, annak népszerűsítéséről és minél szélesebb körű terjesztéséről. A felületes néző azt gondolhatja, lám, itt ez a Kassai Lajos, milyen ügyesen bánik a nyíllal, művészi tökélyre fejlesztette a lovasíjászatot. Iskolát alapított, és közben a maga által megteremtett, igencsak természetközeli környezetben éli mindennapjait, sok-sok, szívéhez közeli állat társaságában. Mivel bravúrosan céloz és lő,  híre messze földre, így Kínába is eljutott, ahová időnként meghívják. Nagyjából ennyi „jön át” a felületes nézőnek, ám, mint említettem, a hétkönapi szinttől jóval több a film üzenete.

Véleményem szerint az első és legfontosabb üzenet az, hogy merjünk önmagunk lenni, a magyarság vállalja fel azt a múltját, amit hosszú évszázadokig mindig vallott, de a 19. századtól kezdve fokozatosan elfeledtettek vele. A film egy viszonylag hosszú része a déli hunok ősi városával, Fehérvárral, Tongvancsenggel foglalkozik. A manapság romjaiban is impozáns nagyságú város maradványainál Kassai Lajos, Obrusánszky Borbála hunkutató és egy kínai tanár társaságában többek közt arról beszél, vajon ennyi bizonyíték láttán miért nem vállalja fel a Magyar Tudományos Akadémia a hun – magyar rokonság elméletét. A feltett kérdés ezek után végig ott rezonál a nézőben, és ahogy egyre inkább kibontakozik film mondanivalója, úgy születik meg lassan a válasz is: túlságosan szabadok és függetlenek voltak ezek a lovasíjász hunok, büszkék múltjukra és népükre. A mostani kor és annak láthatatlan vezérei pedig mindentől jobban rettegnek, mint az őseik örökségét felvállaló és azt továbbadni kész emberektől. Márpedig Kassai Lajos egy ilyen ember.

Tanároknak, gyakorló pedagógusoknak nagyon tanulságos és egyúttal elgondolkodtató a film azon része, ahol Kassai Lajos iskoláját, a gyerekekkel való foglalkozást mutatja be a rendező. A mai fiataloknak minden bizonnyal megerőltetőnek tűnő mindennapos testi gyakorlatokat mégis örömmel végzik a résztvevők, az arcukon látható a kitartás és az öröm. „Sok felesleges dolgot tanítanak veletek az iskolában” – mondja a lovasíjász, miközben a gyerekek látható lelkesedéssel végzik a tésztakészítést, a favágást és a  farönkhordást. Az esti tábortűznél pedig tanítja őket: önismeretre, önmaguk felvállalására, önbizalomra. Ez a film második nagy üzenete, tehát a fiatalokkal való foglalkozás fontossága. Egyrészt a nemzet megmaradása szempontjából, másrészt a példaadás  miatt. Mivel magam is tanítottam pár évet, számomra szintén fontos üzenet volt a film ezen része: nagy-nagy felelősség a gyerekekkel, fiatalokkal való munka, foglalatoskodás, mert az ilyen felnőtt óhatatlanul is példa előttük. Jó vagy rossz értelemben, de mindenképpen példát mutat.

Az alkotás harmadik és talán legfontosabb tanulsága, illetve üzenete véleményem szerint az, hogy hitelét vesztett korunkban nagyon nagy szükség van hiteles emberekre, ha úgy tetszik, példaképekre. Egy nép, nemzet csak közösségként maradhat fenn, márpedig minden közösségnek szüksége van vezetőkre, de valóban rátermett, életük példájával bizonyított vezetőkre. Ezekből pedig igencsak hiány van, így ha nagy ritkán felbukkan egy-egy ilyen vezető, szinte azonnal képes nagy számú embert mozgósítani karizmatikus személyiségével. Az eltömegesedés és az elembertelenedés felé haladó korunkban ezt csak az nem látja, aki nem akarja. Ezen folyamattal szembemenve, ezt meggátolandó emel fel egy hathatós védőpajzsot Kaszás Géza filmje, illetve annak szellemisége és mondanivalója. Bárcsak minél több ilyen és ehhez hasonló védőpajzs születne a közeljövőben a Kárpát-medencében és szerte a világban, mert a felelősen gondolkodó, a népért, az utódokért aggódó és egyáltalán, az emberséget féltő emberekben egyre nagyobb a szorongás az élhető jövő miatt! Aki még nem látta A Lovasíjász című filmet, az okvetlenül tekintse meg, majd lehetőleg gondolkodjon el afölött, hogy milyen elvek, eszmék szerint érdemes élni ezt a földi életet!

 

Tátyi Tibor

Tátyi Tibor

Tátyi Tibor a brünni egyetemen végzett történelem és magyar szakon. Korábban általános iskolában és középiskolában tanított, jelenleg szerkesztéssel és fordítással foglalkozik. Pedagógiai és irodalmi jellegű írásai a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők folyóiratában, a Katedrában, a Hogyan Tovább? című lapban, az Átkelőben, a Prágai Tükörben, továbbá az Új Képben - vajdasági magyar pedagógusok lapja - jelentek meg. Párkányban él.
 

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor