Rate this item
(0 szavazat)

gen.jpg - 74.90 KbA Nagyszombati Önkormányzati Kerület, a Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely és a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület (MBKKE) közös szervezésében kiállítás nyílt Dunaszerdahelyen, a Csallóközi Múzeum Galériájában 2016. június 30-án, „Amikor megszűnt a félelem 2.” címmel. A kiállítássorozat második állomásán rendkívül sokszínű, tematikájában és technikájában változatos műalkotásokkal találkozhat a közönség. A tárlaton 7 ország 39 művésze mutatkozik be, a festészet, a szobrászat, a grafika, a tűzzománc, a fotó területéről sokféle lehetőséget sorakoztatva fel. A kiállítás magyarországi, délvidéki, felvidéki, erdélyi, ausztriai, amerikai kötődésű alkotók munkáját mutatja be.

A tágas, szépen felújított kiállítási csarnok megtelt érdeklődőkkel. A megjelenteket Bevilagua Olga, a Csallóközi Múzeum munkatársa üdvözölte. Ezt követően Wernke Bernát, esztergomi költő, saját versével köszöntötte a kiállító művészeket. A kiállítást dr. Bárdos István művelődéstörténész nyitotta meg. Bevezetésként felvázolta az MBKKE tevékenységét. Az Egyesület azzal a céllal jött létre, hogy tevékenységével bemutassa a magyar kultúra sokszínűségét – beleértve a határon túli magyar közösségeket és a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségeket – nyelvi és vizuális alkotások által. Művészeti kiállításokat rendez, könyvek és folyóiratok kiadásával foglalkozik, alkotótáborokat és tudományos konferenciákat szervez. 2015-ben indították útjára a „Határokon át” című kiállítássorozatot, amelyet a Délvidéken, Erdélyben, a Felvidéken és Magyarországon is bemutattak. A dunaszerdahelyi tárlattal – Amikor megszűnt a félelem – Székelyudvarhelyen mutatkozott be először az MBKKE ez év tavaszán. Bárdos István a folytatásban végighaladt a kiállító művészeken, szólt mindegyikükről néhány szót, így ajánlotta alkotásaikat a közönség figyelmébe. A. Bak Péter: a fény izgalmas játéka jelenik meg képein, alkotásai nem mellőzik a szarkasztikus humort. Almási Róbert: az egyre összetettebb művészi szimbólumrendszer, a maximálisan letisztult forma- és színvilág jellemzi leginkább. Balla András: a „ballai” fotográfia jellemzői: a téma sokfélesége, a megoldási módok variálása, nagyon igényes megjelenítés. Balogh István Vilmos: Amerikában élő magyar festőművész, alkotásai a káosz megjelenítésének, vizualizálásának eszközei. Bangó Miklós: többnyire táj- és városképeket készít. Kompozícióira a látvány mozaikszerű felbontása, színgazdag bemutatása jellemző. Bugyács Sándor: egyedi grafikái, festményei egy nagyon sajátos, zárt, önreflektív világot alkotnak. Képein újra visszatérő motívumokkal találkozhatunk. Buják Ágnes: az első pillantásra egyszerűnek tűnő alkotások, mint a virágos rét, az ő ábrázolásában, forgószélként szórják a színeket, általuk egy csodálatos világba pillanthatunk. Csikós Tibor: képei magas és mély nyomatok, amelyek geometrikus ábrákból, körökből, halmazokból, vonalakból épülnek fel logikus rendszerben. Czafrangó Sylvia: az absztrakt festészetben találta meg azokat a lehetőségeket, amelyekkel legjobban ki tudja fejezni érzelmeit, érzéseit. Czirok Ferenc: képzőművész és író. Festményein igen élénk színeket használ, egyfajta lírai absztrakciók ezek az alkotások. Elekes Gyula: a Székelyföld népművészetének motívumvilágát és annak szimbolikus tartalmait dolgozza fel alkotásain. Munkái magas fokú iparművészeti igényességet tükröznek, különféle zománctechnikákat alkalmaz. Ferenczi Gábor: szakrális témákat dolgoz fel képein, amelyeken az expresszív formavilág helyenként szürreális elemekkel bővül. Ghyczy György: alkotásain érezhető Lao-ce, kínai filozófus hatása, harmónia és szakralitás árad a képéből. Hernádi Paula: új utakat keres. Kezdetben a tollrajzban, később a számítógépes grafikában is kiemelkedő alkotóművész. Magas színvonalon műveli a tűzzománctechnikákat is. Hagymás István: változatos ritmusú, újrakonstruált természeti mozaik-fotókat készít. Fotogramjai igen figyelemreméltók. Cvetka Hojnik: a kísérletezések körében gyakran kirándul a könyvművészet és az illusztráció tájaira. Horváth György: az általa készített kovácsoltvas tárgyakon összefonódnak a fantázia elemei s a népi szimbólumok. Kacsó István: nyitott a misztikumra, a keleti kultúra és a természet hatásaira. Minden munkája, alkotása és művészi tevékenysége középpontjában annak szellemisége, szellemi töltése áll. Kántor János: alkotásai már első pillantásra érzékelhetővé teszik, hogy a külvilág felé kiegyensúlyozottságot, nyugalmat sugároznak. Kovács Géza: számára a Székelyföld meghatározó, művészetét is ez a tájegység ihlette meg. Kőrösi Papp Kálmán: alkotásain érvényesül a különösen finom színfogalmazás. Festészete egyfajta lírai absztrakció, amely mindvégig kötődik a látványhoz. Lábik János: tájképein folyómenték, erdőrészletek jelentik a fő motívumot. A 90-es évek közepétől kompozíciói elvontabbak lettek. Lágy tónus és lágy vonalvezetés fedezhető fel alkotásain. Nagy János: dinamikus, expresszív, szuggesztív kifejezésmód jellemzi. A figuratív szobrászat híve maradt, és visszatért régibb korszakaihoz. Éremművészete kimagasló. Németh László: dokumentarista fotós. Fekete-fehér és színes fényképeit a tájhoz, a szülőföldhöz, a magyarsághoz szóló vallomásnak érezhetjük. Németh Márta: textilművész, de emellett pasztellképeket, tusrajzokat és tűzzománcot is készít. Orgoványi Anikó: képzőművészet, költészet, zene. Valamennyi meghatározója művészi kifejezésének. A festés mellett verseket ír, novellákat és meséket, amelyekkel sikeresen szerepel különböző kiadványokban. Péter László: linómetszeteivel mélységeket tár fel és fedeztet fel számunkra. Könyvillusztrálással is foglalkozik. Rácz Gábor: iparművész, különböző festőzománc eljárásokat alkalmaz. Vallásos igényű, metafizikus gondolatait zománcos táblaképeken jeleníti meg. Ruda Gábor: plakátjellegű fotókat, montázsokat is készít. Szívesen fotózza a középkori templomokat, freskókat. Sándor Antal: a szobrász alkotásai nagyrészt márványból készülnek. Zenei alapélményű, nonfiguratív alkotásai letisztult, egyszerű formák. Selényi Károly István: munkáinak legfőbb jellemzője a koncentráltság, a kilátástalanság. Alkotásain gyakran találkozhatunk az ember és a természet konfrontációjával, a kommunikációs zavarokkal. Simon Anikó: a síküvegfestés műfaján belül sajátos technikát alakított ki. Ezzel varázslatossá teszi alkotásait. Egy méltatója aranykertnek nevezte műveit. Szabó László: a pillanat megragadása mesterien érvényesül fotóin. Modern, korszerű látásmód érvényesül a képeken. Szily Géza: különböző festészeti műfajokban és anyagokkal dolgozott már. Művei ecsettel festett költői vallomások. Jozef Tihanyi: festő és grafikus, aki a filozófia és a művészet határán alkotja műveit. Keresi a tér és a tárgyak, a tér és az események kölcsönhatásait. Tomovics Marianna: szívesen kombinálja a különböző technikákat, amelyekkel különféle szerkezeteket, plasztikus hatást ér el. Toró Annamária: pasztellszínek, lágy vonalvezetés, leegyszerűsített formák jellemzik alkotásait. Szívesen készít akrilképeket. Ványai Magdolna: technikai gazdagság jellemzi a művészt. Képei a hétköznapiság témáiba vezetnek bennünket. Végh Éva: a sokoldalú művész alkotásai az ellentétek jegyében készülnek. Hideg-meleg színeket, ellentétpárokat –fekete-fehér – állít egymás mellé, amelyekkel különböző hangulati hatásokat ér el. A derű, a szomorúság, az elmúlás jelenik meg képein.
A kiállítássorozat azzal a céllal jött létre, hogy megemlékezzen az 1956-os forradalomról, amelynek idén lesz a 60. évfordulója. „A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem” – mondta Bibó István. Egy nemzet és tagjai számára a szabadság nem jelent mást, mint jogot a félelem nélküli életre. Ennek elválaszthatatlan része, hogy félelem nélkül emlékezhessen történelmi múltjára. Tehát emlékezzünk, és emlékeznünk nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is. Tegye ezt mindenki a maga módján, akár egy csodálatos kiállítással is.

A fotót Szabó László készítette.

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor