Pincegaléria nyílt a muzslai szőlőhegyen

Írta: Tátyi Tibor 2016. október 15. szombat, 08:50
Rate this item
(0 szavazat)

gbh.jpg - 33.82 KbPincegaléria – ízlelgetem a szó különös jelentését, amely korábban teljesen ismeretlen volt a számomra. A pincében elsősorban borozgatni szoktak, képeket nézegetni – tudtommal – nem igazán, ám a muzslai szőlőhegyen október 14-én megnyílt kiállítóhelyiség megtekintése után bátran állíthatom: a szőlő, a bor és a pince mellé biztosan odatehető a sorba a művészet is. Nagyszerűen kiegészítik egymást, sőt, egymás értékeit erősítik, mégpedig a lehető legkellemesebb formában.

Gróf Lajos festőművész már gyermekkora óta foglalkozik képzőművészettel. Képei a legkülönbözőbb kiállításokon szerepelnek, ő maga hazai és külföldi alkotótáborokban igyekszik továbbfejleszteni tudását. Szerény ember, aki nem várja el a művész úr megszólítást, de bárkinek szívesen mesél képeiről, egy-egy festmény születési körülményeiről. Kezdetben kizárólag olajfestményeket készített, mint mondta, azért is kedveli ezt a technikát, mert a készülő festményt egyszerűen nem lehet elrontani: addig-addig fest át az ember egy-egy részletet, amíg elégedett nem lesz vele. Az akvarell később jött, egy lengyelországi alkotótáborban kezdett vele ismerkedni, és bár elmondása alapján nehezebben születik az ilyen kép (a javítás menet közben már nem nagyon lehetséges), mára nagyon megkedvelte ezt a műfajt.

A pincegaléria ötlete közös Borvák Imrével, akinek pincéje szinte eleve arra rendeltetett, hogy a hordók – bennük a nemes nedűvel – tárolásán kívül a képzőművészeti alkotásoknak is helyet adjon. Belépve a pince ajtaján, a látogatónak rögtön szemet szúrhat az a gerenda, amelynek felirata és keltezése (1838) bizonyítja eme lak ősiségét. Vajon hány szüretet, mennyi dolgos kezet láthatott, gondolkodtam magamban, amikor a házigazda egy további becses tárgyra hívta fel a figyelmünket. Egy régi asztalra, amelynek fedőlapjába valamelyik ismeretlen szovjet katona az ötágú csillagot és az 1945-ös dátumot véste bele, talán arra emlékeztetve az utókort, hogy a front vonulását és a Vörös Hadsereg előrenyomulását  időnként azért meg-megszakították a bakák, betérve többek közt a muzslai szőlőhegyen akkorra már bizonyosan üresen álló pincék egynémelyikébe. Talán itt pihentek meg a felszabadítás „munkálatai” közben? Vajon mire gondolhattak, amikor a muzslai bort itták, jó messzire az otthonuktól, félúton Moszkva és Berlin között? Nem tudni, mindenesetre a történelem lehelete érezhető  ebben az ősi pincében, amely természetesen jelentős átalakításon és bővítésen esett át, elnyerve a mai, a képek elhelyezésére és tárolására alkalmas belső formáját.

Megnyitó beszédében Borvák Imre többek közt elmondta, hogy a mai festészet legfőbb feladata a lelki érzések, belső élmények ábrázolása, ahogyan az a kiállított képeken is látszik. Gróf Lajos előszeretettel jár fényképezőgéppel a nyakában, lencsevégre kapva a táj apró részleteit vagy éppen figyelemreméltó szeletét, mindeközben a magaslatokat,  a dombokat, hegyeket keresve, ahol a leginkább élvezhető a hely szelleme. Az ösztönzést az alkotó munkához elsősorban tehát a táj adja, többek közt a szőlőhegyről elénk táruló panoráma, így méginkább érthetővé válik a pincegaléria létjogosultsága. Az ünnepség belsőséges hangulatát emelte a muzslai asszonykórus szereplése, majd a helyi plébános, Borka Iván áldása.  Ezt követően alkalmunk nyílt a képek alaposabb megszemlélésre is. Valóban  változatos Gróf Lajos érdeklődése, hiszen az olajfestmények, akvarellek, grafikák témái közt a leggyakoribb tájkép mellett szép számú csendéletet is találunk. A képekben való gyönyörködés elmélyítését segítették az időközben  asztalra kerül borok és hagymával, kolbásszal körített zsíros kenyerek. Szépséges képekben gyönyörködni, közben finom bort kortyolgatni egy nagyszerű helyen, baráti társasággal körülvéve. Kedves Olvasó, kell ennél több? Ugye, hogy nem?

Mindazok, akik most lemaradtak a muzslai pincegaléria megnyitásáról, de érdeklődnének iránta, a Muzslai Hegyközség elérhetőségét keressék, ugyanis a nyitva tartással és a látogathatósággal kapcsolatos információk ott lesznek megtalálhatók, tudtuk meg a rendezvény végén a házigazdától. Borvák Imre a következő időszak terveiről is röviden szót ejtett, jövő évben például több napos programmal szeretnék várni a látogatókat, többek közt gulyásfőzőversennyel, előreláthatólag augusztusban. A részletekről minden bizonnyal időben értesülhetünk majd.

Tátyi Tibor

Tátyi Tibor

Tátyi Tibor a brünni egyetemen végzett történelem és magyar szakon. Korábban általános iskolában és középiskolában tanított, jelenleg szerkesztéssel és fordítással foglalkozik. Pedagógiai és irodalmi jellegű írásai a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők folyóiratában, a Katedrában, a Hogyan Tovább? című lapban, az Átkelőben, a Prágai Tükörben, továbbá az Új Képben - vajdasági magyar pedagógusok lapja - jelentek meg. Párkányban él.
 

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor