Rate this item
(0 szavazat)

fvo.jpg - 85.67 Kb„Az a művészet, melyet festészetnek neveznek, fantáziát követel, hogy használd a kezed, hogy megtaláld az elrejtett dolgokat és lerögzítsd azokat, bizonyítva azt, hogy ami nincs, az létezhet.” (Cennino Cennini) Szeretettel köszöntök minden érdeklődőt Végh Éva Rauscher-díjas festőművész „Tűzvirágok” című önálló kiállításán, Advent első vasárnapján a lábatlani Gerenday Közösségi Ház patinás kiállítótermében.

Örülök, hogy a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Választmányának megyei megbízottjaként - első alkalommal - Végh Éva tűzzománc-kiállítását nyithatom meg az Önök jelenlétében. Tisztelettel köszöntöm Dinnyés István urat, Lábatlan város polgármesterét és Bánhidy László urat, Esztergom város alpolgármesterét. Egy szép verssel kezdem.


Wass Albert: A szív

Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen titokzatos, milyen sötét.
Semmit se látsz,
csak olykor egy-egy furcsa csillanást,
amint ezüst halak
suhannak mélységein át…

De olykor hírtelen
jön valami eltévedt sugár,
zöldes világra gyújtotta lent a mélyt,
s a mélynek vége nincs sehol, sehol…

Olyan a szív is,
mint a Szent-Anna tó titokzatos vize.
Elnézed néha: Zörgő kis doboz,
furcsa, lecsukott.
Hogy mikor, nem tudod:
de néha jön egy bomlott pillanat,
kitárul a mély, olyan szörnyű mély,
hogy előtte szédülve megállsz,
s imádkozol: Miatyánk, Szerelem
szenteltessék meg a Te neved…

Nézted-e már tavaszi napsugárban
a Szent-Anna tó haragoszöld vizét?
Nézted már a kedvesed szívét?

Nemcsak rosszakaratúnak, hanem valóban süketnek és vaknak is kell annak lennie, aki el nem ismeri, hogy a klasszikus művészet hatóerői az utóbbi évtizedekben erősen a háttérbe szorultak, s nincs ország és nincs város, ahol az új művészeti törekvéseknek művelői és elismerői ne lennének. A modern művészet két osztályra osztja az embereket (közönséget), azokra, akik megértik, és azokra, akik nem, vagyis azokra, akik művészek, és azokra, akik nem. Az új művészet egy művészies művészet. Olyan művészetről van szó, amelyet csak különleges művészi érzékenységgel megáldott emberek érthetnek meg. Egy művészeknek való művészetről van szó. A művészet, az egy szép dolog!
Végh Éva nem adja fel egyéniségét századunknak szinte naponta váltakozó jövő-menő s mindjárt el is múló rengeteg művészeti irányzataiért, hanem a megkezdett úton halad. Számos személyes fájdalom gyötrelme érlelte, érleli művészetét, amely vizuálisan bizonyítja, hogy egyéniségének feladása nélkül lehet valaki csak igaz és őszinte. Nem könnyű eredetinek lenni, és még nehezebb igaznak, teljesnek maradni.
Végh Éva 1955-ben Budapesten született. Az általános és középiskolát Dorogon végezte. Pályaválasztásában szerepet játszottak a megyében akkor élő és alkotó képzőművészek, akik közül többen rajzkörökben is tanítottak: Kollár György, Végvári I. János, Kaposi Endre, Furlán Ferenc festőművészek, Árvai Ferenc szobrászművész, valamint Bodri Ferenc gimnáziumi tanár, művészettörténész, művészeti író, aki elsősorban a magyarországi avantgárd művészettel foglalkozott. Közülük már csak Kaposi Endre, az Esztergomi Művészek Céhének elnöke él. A gyakorlati tudnivalók elsajátítása a Dorogi Bányász Képzőművészeti Körrel kezdődött (1968-1998). 1977-ben Egerben, a Tanárképző Főiskolán biológia-rajz szakos tanári diplomát kapott, Seres János és Blaskó János festőművészek növendékeként. 1983-86 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol másoddiplomát szerzett. Mesterei: Bráda Tibor és Patai László festőművészek. Végh Éva pályakezdőként Dorogon, a Zrínyi Ilona Általános Iskolában helyezkedett el, ahol 2002-ig tanított. A pályaelhagyás után az alkotás, az alkotói lét élete szerves részévé vált. Jelenleg dizájnerként dolgozik.
Művészetében szereti az újszerű technikai megoldásokat, és szívesen kísérletezik különböző anyagokkal. Fest olajjal, akvarellel, acryllal, de a selymet is felhasználja képei alapanyagának. Sokoldalú, nagy munkabírású alkotó Végh Éva. Dorog város megbecsüli művészét, amit bizonyít több köztéri megbízás és kitüntetés is.

Jelentősebb megvalósult köztéri megbízások:
1992 Polgármesteri Hivatal Díszterem – selyemkép, triptichon, 300x450 cm
1996 Kálvária domb – Stáció képek, tűzzománc
2007 Városi Uszoda – Az élet forrása I.II.III., tűzzománc falikép, 240x365 cm
2007 Városi Uszoda – A szén története, 8 db tűzzománc kép, 60x60 cm
2010 Intézmények Háza – 60. Bányásznap évfordulója – tűzzománc, 90x90 cm

Díjai, elismerései:
1998 – „Pro Urbe” Díj (Dorog)
2002 – „Dorogiak Dorogért” plakett (Dorog)
2007 – „Rauscher György”-díj (Dorog)

Végh Éva tagja volt a Dorogi Képzőművész Körnek 2000-től annak megszűnéséig. Jelenleg is tagja a Kernstok Károly Képzőművész Körnek, a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesületnek, az Esztergomi Művészek Céhének, a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének, és tavaly felvételt nyert a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe (MAOE), amihez e helyről is gratulálok.
Az örök emberit, az állandót mindenkinek magának kell újra felismernie és újrafogalmaznia kora nyelvén. Végh Éva ezt is teljesíti, azaz alkalmazza a különböző stílusokat, de nem kiüresedett formai trükkökként, hanem a tartalom, az üzenet felől megközelítve, keresve hozzá a megfelelő technikákat is. Az anyag, az eszköz és az indulat egysége minden jó művész kritériuma. Viszont ha hamis az indulat, az intuíció, akkor csak blöfföl az anyag és az eszköz is. A művésznő mostani különleges hangulatú kiállításának főszereplői a zománcképek, amelyek csodálatosan jelennek meg a frissen kifestett galéria falain. Meg kell említeni a remek rendezést, ami minden képet a megfelelő helyére tett.
A tűzzománc egy iparművészeti és mára már képzőművészeti technika is, melynek lényege, hogy porrá tört színes üveganyagot egy hordozó alapra – legtöbbször fémre – olvasztanak, amely az utóbbival szervesen összeforr, és felületét színesen díszíti. A zománc az egyik legszebb és legművészibb díszítőelem, amellyel az ötvösműveket már a legrégibb idők óta ékesítik. Gondoljunk csak a nekünk legbecsesebbre, a magyar Szent Korona zománcképeire. A zománcozó eljárásoknak két fő csoportja van: az ötvös-zománcozás és a festő-zománcozás. A XX. századra más művészeti területek jeles képviselői is felfedezték a zománcban rejlő lehetőségeket. A zománcozás alapja lehet acéllemez, öntöttvas, vörösréz stb. Művészi táblaképek készítésekor leggyakrabban vörösrezet alkalmaznak. A vörösrézen a zománc kifejezetten jól tapad. A sárgaréz nem alkalmas alapnak magas cinktartalma miatt, lehűlés közben a zománc könnyen lepattogzik.
Végh Éva a festőzománc eljárást alkalmazza. Állítása szerint, folyékony festékekkel, lüszterekkel dolgozik. A festőzománcozás nem más, mint fémlapra zománcfestékkel való festés. Ennél a technikánál, minthogy a felületet teljesen bevonják, a fém csupán alapja a festéknek. Ez a technika a franciaországi Limoges (Limózs) városban bukkant fel a XV. Században, ezért Limoges-i (Limózsi) zománc a neve. A zománcozandó fémlapot először mindkét oldalán átlátszatlan zománccal vonják be. A hátlap bevonó rétege az ellenzománc. Ennek az a feladata, hogy a fémlap zománcozás közbeni vetemedését megakadályozza. Az alapszínekre festenek rá más színekkel – amelyeket azután újból kiégetnek. A jelenleg forgalomban lévő zománcok gyári készítmények. A festőzománcot úgy készítjük, hogy a terpentinolajjal kevert fehér opakpépet (átlátszatlan zománc) ecsettel a felületre visszük, majd az alapra égetjük. A fehér opakalapra színes zománcfestékkel az olajfestéshez hasonlóan képet festünk. A kipattogzott zománcokat lakkfestékkel, ún. „hidegzománccal” javítjuk. A képzőművészek a táblaképeknél a zománcot önálló kifejezőeszközként alkalmazzák. Ezek a tűzzománcképek ugyanolyan művészeti értéket képviselhetnek, mint a festészet egyéb technikáival létrehozott művek. Az a jó zománcos, zománcművész, aki ismeri az anyagot, hagyományokra épít, kísérletezik, de meggyőződéssel és nagy alázattal végzi munkáját. Megtanult a zománc nyelvén alkotni. A zománc szépségét az ún. „tűzben pikturálás”, azaz a többszöri égetés biztosítja, s az ennek során létrejött rétegződés (a rétegek kitetszenek egymás alól) a zománcanyagban.
Feltétlenül meg kell említenünk az 1960-as években induló magyar zománcművészek nagyjaiból néhány kiválóságot: Stefániay Edit, Kátai Mihály, Turi Endre, Fabók Gyula. Magam is ismertem őket, hiszen 30 éven át a Kecskeméti Művésztelepen alkottam. A zománccal újonnan ismerkedők túlnyomó része a képzőművészet (festészet, szobrászat, grafika) felől érkezett. Jeles képviselői többek között: H. Barakonyi Klára, Morelli Edit, Balanyi Károly, Morvay László, Kopócs Tibor, Rácz Gábor, Hévizi Éva, Hernádi Paula. A tűzzománcművészek is társaságba tömörültek „Tűzzománcművészek Magyar Társasága” néven. Elnökük ifj. Gyergyádesz László művészettörténész.
Végh Éva festményei egyszerre konkrétak és homályosak, valóságosak és irreálisak. Festészete elmélyült válaszkeresés a világ anyagi valóságának megjelenési formáira, és egy azokat szervező egységes rend mibenlétére. Művei a XX. század absztrakt festészetének hagyományait követik. Témája maga az anyag, egy adott anyag szerkezete vagy felülete, illetve annak ábrázolhatósága a kép zárt vagy épphogy kitágított keretei adta lehetőségek között létrejövő új struktúrán belül. Munkáinak egymásra építkező, tudatos problémamegoldásból felépülő struktúrájának alapja a régen folytatott kísérletek. Végh Éva képeinek alapja a természet, pontosabban a természet észlelésének különféle szempontjai.
Képein, sorozatain így alakul és transzformálódik a rendszer a természeti elemek egyfajta elvonatkoztatott rendje felé a kvázi (növények, kövek, fa) avagy az ekként megmutatkozó absztrakt elemek, formák (szabályos ritmikus rendbe szervezett vonal, a képfelületeken különféle méretben elhelyezett piros formák) ábrázolásával (pl. Lendület, Átjáró). Alkotásain az organikus formavilág az egyik pólust képezi (pl. Égő csipkebokor, A kék horizont, Palota), míg a másik a geometrikus (pl. A jel, Az ige, Párhuzamban). Van, ahol a hátteret, vagy az alapot adja a konstruktív struktúra. Kiállított művei között találunk több monokróm jellegű képet (pl. Talány, Misztérium, Triptichon, Körforgás), néhány esetben azonban fontosnak tartotta a koloritot (pl. Naplemente, Életfa). Nyilvánvaló, hogy ezek más belső szférába vezetik a szemlélőt.
Festőnk képein a színek visszafogottak, nem kiabálnak, nem csörömpölnek, nem tarkabarkák, mint a nyári mező. A színek azok, amelyekkel az ember emberhez közvetlenül, és azzal a biztos tudattal szól, hogy a művészi alkotást teljesen megértik és átélik. A szín által a képzőművészetnek világátfogó ereje van. A szín mindig és mindenütt ugyanaz. Végh Éva itt látható 46 db. zománcképe az avantgárd irányzathoz tartozik, mint gyűjtőirányzat, melyekben a cél nem a látvány pontos rögzítése, hanem a művész által gondolt és érzett mögöttes tartalmak képpé formálása (pl. Határmezsgyén, Teremtődés, Kezdet, Átjárók).
Végh Éva eredendően természetelvű festő, de kompozíciói szimbolikusak, epigrammaszerűen tömörek. Szereti sorozatokban kibontani mondanivalóját (pl. Az élet fragmentumai, Rend és káosz, Dimenziók, Reláció, Morfózis), de előszeretettel foglalkozik sacralis témával is (pl. Golgota, Misztérium, Triptichon, Jelenés, Égő csipkebokor, Körforgás). Egy-egy képét egy vezető szín dominanciájára komponálja. Ez igen gyakran a fekete. Alkotásait hol a kalligráfia (pl. Emlék, Gondolat, Téli táj), hol plein air impresszionizmus, esetenként az analitikus kubista formálás, a sík-geometrikus-konstruktív szerkesztés szellemében komponálja. Dekoratív színritmusaival, lazán hullámzó felületeivel, lágy geometriára jellemző bujkáló színfelületeivel, szürrealisztikus álomvilágával ismerkedhetünk meg. Világos színei finoman árnyaltak, a valőrök gazdagságát mutatják. Sokat bíz a festői képzeletre.
Végh Éva rendszeresen részt vesz hazai és külföldi alkotótáborokban (Hajós, Velem stb.). Alkotásai megtalálhatók több hazai és külföldi közgyűjteményben, magángyűjteményben. Számos önálló és csoportos kiállítást tudhat maga mögött itthon és külföldön: Esztergom, Duna Múzeum; Tata, Magyary Zoltán Művelődési Központ; Szentendre, Cafe Frei Galéria; Dorog, Dorogi Galéria; Tatabánya, Tatabányai Múzeum; XXI. Országos Tájkép Biennále (Hatvani Galéria); Megyei Tavaszi Tárlat (Tatabánya, Vértes Agora); Magyar Festők Társasága „Fragmentum” kiállítása (Budapest, FUGA Galéria); Esztergomi Művészek Céhe kiállítása (Esztergom, Duna Múzeum); Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület kiállítása (Dunaszerdahely, Csallóközi Múzeum) stb. Legutóbb 3 db zománcképe (Az élet fragmentumai I-III., 30x30 cm) szerepelt Barcelonában egy nemzetközi zománckiállításon 2016. június 9-30 között. A kiállítás anyagát több helyszínen is bemutatták, amihez egy háromnapos szakmai konferenciát is rendeztek. Ezek a képek most itt a „Tűzvirágok” kiállításon is láthatóak. Végh Éva ezzel párhuzamosan, 2016. június 13-16 között, műveivel és személyesen is részt vett a „Felvidéki magyar művészek tárlata” című bemutatón Brüsszelben, az Európai Parlament épületében. A kiállítás több felvidéki magyar művész, a Magyar Alkotók Szlovákiai Egyesülete tagjainak: festő, szobrász, műépítész alkotásait mutatta be. Néhány név azok közül, akiknek a munkái már a Gerenday Ház galériájában is láthatóak voltak: Kopócs Tibor festőművész és Nagy János szobrászművész. A kiállítás ötletadója és megvalósítója Csáky Pál, európai parlamenti képviselő volt. A tárlatot Pelczné Gáll Ildikó parlamenti alelnök nyitotta meg
A valós és a képzeletbeli, a reális és az absztrakt, a szakrális és a fantasztikus, az álom és az ébrenlét, a tudatos és a tudatalatti egymásba mosódása ad Végh Éva, a művész számára szabad játékteret a világ sokértelmű jelenségeinek kiaknázására. Ha végignézzük Végh Éva műveit, akkor azok a művész lelkének, édesbús, nosztalgikus vagy szorongó hangulatainak kifejezéséről, valamint egy témának a végiggondolásáról és kidolgozásáról szólnak. A képeken pontosan látszanak is azok a kérdések, amelyek ebből a gondolkodási folyamatból kikristályosodtak. Festői gondolkodásról van itt természetesen szó.
Kedves Közönség! Vállaljuk bátran, miközben a képeket nézzük, hogy azok igenis hatnak ránk. Elgondolkodtatnak, gyönyörködtetnek, vagy éppen emlékeket idéznek. Ne féljünk kijelenteni, a művészet érték! Értékálló műveket ajánlok a szíves figyelmükbe. Ezzel Végh Éva festőművész „Tűzvirágok” című kiállítását megnyitom.
 

(Elhangzott 2016. november 27-én a lábatlani Gerenday Közösségi Ház kiállítótermében Végh Éva festőművész „Tűzvirágok” című kiállításának megnyitóján. A fotót Szabó László készítette.)

 

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor