Rate this item
(0 szavazat)

fsv 37.jpg - 87.36 KbKiss János festőművész, művésztanár emlékkiállítása 2017. november 10. és 22. között tekinthető meg Pomázon, a Művelődési Ház és Könyvtár színháztermében. A kiállítást megnyitotta A. Bak Péter festőművész, Petőfi-díjas művészeti író. A művészről megemlékezett Kemenes Katalin tanítvány és Seres János szobrászművész. Közreműködött Cheek Julianna (a Pomázi Zeneiskola tanulója) gitáron és szaxofonon. Az emlékkiállításon 18 db olajképet és 7 db grafikát láthat az érdeklődő közönség.

A XX. század elején létrejött technikai forradalmak eredményeként – más művészeti ágakhoz hasonlóan – a képzőművészetben is nagy változások zajlottak le. Ennek vezéregyénisége Pablo Picasso (1881--1973) spanyol származású francia festő, a XX. század festészetének legsokoldalúbb egyénisége volt. Mint minden változásnál, itt is évtizedek kellettek a tanulságok leszűréséhez és az új művészetnek megfelelő módszertani-pedagógiai formák létrejöttéhez. Ezt a módszert a Walter Gropius (1883--1969) német építész, iparművész, szakíró, a modern építészet egyik legnagyobb hatású mestere által vezetett Bauhaus Képző- és Iparművészeti Iskola szabadelvű tanárai: Paul Klee (1879--1940) svájci festő, grafikus, a modern festészet egyik legizgalmasabb, egyszerre intellektuális és gyermekien játékos, naiv életművének megalkotója, Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij (1866--1944) orosz festő, a nonfiguratív művészet egyik legjelentősebb képviselője, az autonóm festészet elméletének kidolgozója és Johannes Itten (1888--1967) svájci festő, grafikus, művészeti teoretikus dolgozták ki, és vezették be máig érvényesen.
Ezen iskolában több magyar diák tanult, akik közül az egyik legkiemelkedőbb tehetség Pap Gyula (1899--1983) festőművész, grafikusművész, tanár volt. Felesége, özvegye, dr. Haulisch Lenke (1930--) kiváló művészettörténész, művészeti író, igazságügyi szakértő. Pap Gyula 1947-ben Nagymaroson, az általa létrehozott felsőfokú festőiskolában már ezzel az új módszerrel oktatott. Az 1970-es évektől kezdődően e módszert továbbfejlesztette a 2002-ben elhunyt festőművész, művésztanár, Fischer Ernő (1914--2002), aki kétségtelenül a XX. század második felének egyik legnagyobb művészpedagógusa volt. Sajnos még Munkácsy-díjat sem kapott. Egy időben magam is a tanítványa voltam.
Pomázon több évtizede működik szabadiskola a Bauhaus művészetpedagógia elvei alapján. Eszerint a látványvilág csak kiindulási pont, és hosszú elemző munka során fordítjuk át e világot a képzőművészet kifejezőeszközeire: vonal, fény-árnyék, folt, színek stb. A szabadiskola tevékenysége az elmúlt időszak alatt beépült Pomáz szellemi-kulturális életébe. Feladata többrétű. Fő célja: Pomáz és a vonzáskörzetéhez tartozó vidék tehetséges fiataljainak felkészítése a különböző fokozatú művészeti intézmények felvételi vizsgáira. (Az 1946 és 1953 között Baján működött Rudnay Gyula Népi Festőakadémiának is ez volt a célja és feladata.) Ugyancsak fontos célja a már végzett növendékekkel való magasabb szintű foglalkozás. A pomázi Somodi László Képzőművészeti Szabadiskola nagy hangsúlyt fektet a képzőművészeteket kedvelő, és ez iránt érdeklődő emberek bevezetésére a művészetek alapjaiba, illetve törvényszerűségeibe.
Kiss János 1927. szeptember 2-án Zalanémetfaluban született. Művészeti tanulmányait az 1947-ben Nagymaroson alakult Nagy Balogh János Képzőművészeti Festőiskolában kezdte, ahol megismerkedett a Bauhaus művészetpedagógiai módszerével. 1949 és 1953 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István (1894--1960) volt a mestere. Mindig szeretettel beszélt Szőnyiről. Kiss János hosszú élete során volt középiskolai tanár és a Műcsarnok munkatársa is. Önálló alkotóművészként az 1960-as évektől kezdett dolgozni. 1970-től kapcsolatba került a Fischer Ernő által vezetett, a budapesti Fáklya Klubban működő festőiskolával, ahol Fischer helyetteseként alkalma volt a Bauhaus művészetpedagógiai módszert továbbfejleszteni. Magam is jártam ebbe a kitűnő festőiskolába. 1990-ben Pomázra költözött, ahol megalapította a Somodi László Képzőművészeti Szabadiskolát. Kiss János pedagógiai módszerének lényege: a látvány képpé transzponálása a képzőművészet kifejezőeszközeinek segítségével. Az általa vezetett stúdió tagjai részt vesznek különböző országos tárlatokon is, pl. Arcok és Sorsok Országos Portré Biennále, Magyar Tájak Országos Tájkép Biennále.
Tanítványai: Bánki H. Margó, B. Molnár Zsuzsa, Bleicher László, Borsos Margó, Donáth Györgyi, Egri Ottilia, Fábián András, Farkas Kati, Fehér Irén, Fülöp Zoltán, Gellért Marianna, Gondi Magdi, Janzsó Anna, Józsa Angéla, Kemenes Katalin, Kiss Léna, Koó É. Lídia, Kovács Tája, Laukó Pál, Lipcsey Judit, Lunger Katalin, M. Kovács Ilona, Maculska Ilona, Mihó Katinka, Móri Márta, O. Mógor Ildikó, Tarcsányi Ottilia, Tóth András, Tóth Julianna, Vályi Anikó, Várszegi Rudolf.
Kiss János művészetét a XVIII--XIX. századi Francia Képzőművészeti Akadémia tudós kritikusai is elismerték volna. Megfelel mindazon követelményeknek, melyeket ezek a szigorú urak támasztottak a festőkkel szemben. A festőnek először is rajzolni kellett megtanulni. A Pomázon élt mesterről elmondhatjuk, hogy úgy tud rajzolni, ahogy kevesen a világon. Mindent tud a vonalról, az árnyalásról, a kompozícióról. Rajzait látva az ember szinte el sem hiszi, hogy ennyi mindent lehet csinálni egy ilyen egyszerű, hétköznapi eszközzel, mint a ceruza. Tussal készült aktrajzaiban semmilyen akadémiai professzor sem találna anatómiai hibát. Ám ezek a rajzok nem a szokásos, modell után készült merev tanulmányok -- bár tudna olyat is, ha akarna --, hanem egyedi stílusú, precíz, ugyanakkor lendületes, oldott és laza műalkotások. A megrajzolt alakok élnek, a lovak sebesen vágtatnak, az aktok csábítóan szépek, a portrékon ábrázolt férfiak arcáról egész életük leolvasható.
Az akadémiai festőnövendék a rajzolás után sajátította el a festés tudományát. Kiss János ebben is mester. A kisujjában van minden, amit festékről, ecsetről, ecsetkezelésről, a színekről tudni lehet. Tájképein a harmincas--negyvenes évek magyar festészetének legnemesebb hagyományainak ismerete tükröződik. Még egy követelmény: a festő legyen művelt, ismerje a mitológiát, a Bibliát, a történelmet és az irodalmat, hogy méltóképp állhasson neki a legmagasabb rendű feladat, a történelmi vagy mitológiai témák ábrázolásának. Kiss János képeinek hősei többnyire küzdő férfiak: Odüsszeusz, Don Quijote, próféták, idős bölcsek. Alaposan ismeri ezeket a figurákat. No persze nem csak a történetüket. Közös bennük, hogy eltántoríthatatlanul járják a maguk útját, céljukat semmiképp sem adják fel, ha kell, megszenvednek érte.
Azt hiszem, nem véletlen, hogy a művész őket érzi magához közel, az ő harcukat tudja átélni, hisz a festőnek is éppilyen következetesen kell a maga útját járnia, éppígy meg kell küzdenie nap mint nap az anyaggal, és bármilyen gyötrelmes is, éppilyen kíméletlenül kell feltennie önmagának azokat a kérdéseket, amelyekre csak a munka, a művek létrehozása lehet válasz. Kiss János egyéni rajzkultúrája, színeinek visszafogott, s mégis mély érzéseket közvetítő skálája lehetővé teszi mondanivalójának maradéktalan kifejezését. Szerinte „A jó kép absztrakt, a látvány puszta másolását nem tartom művészetnek. A kép olyan, mint egy virtuális zene, egész pontosan egy zenekari mű. Tudatosan kell kezelni a hangszereket egy darab komponálásakor, csakúgy, mint a festőnek a vonalakat, a fényt és árnyékot, vagy a foltokat, hogy pontosan ki tudja fejezni a mondanivalót.” Művészete az emberről szól. Nem ismert személyiségekről, hanem a jóra, szépre, igazságra vágyó, az őrző vagy létrehozó mitikus alakról, de leggyakrabban a névtelen hősről. Egyik visszatérő témája az alkotó, a festő, aki ha egyik művésztársát vagy Csontváryt ábrázolja is, valójában önarckép. Kezében úgy tartja a szerteágazó, rövid tüskéjű ecsetet, mintha saját szabad idegvégződései merednének tapogatózva a világba, hogy magukba szippantsák és közvetítsék annak legfontosabb közléseit. Így tapogatózik az emberiség múltjában, megtalálva benne saját őseinket is egy-egy sámán, próféta, pásztor, azaz az értékek őrzője képében, magányosan a pusztában, vagy segítő állatokkal, növényekkel együtt magasba emelve fejüket a szabadság irányában. Egyszóval, művészete az ember magasabb állapota felé rezeg a rajz és a színek eszközeivel, a szellem birodalma felé törekszik. Ritka érték manapság. Szakrális képei közül kettő Ligetfalván, a katolikus templomban található.
Kiss János festőművész, művésztanár életének 88. évében, 2015. december 12-én halt meg. 2016. január 8-án a pomázi temetőben helyezték örök nyugalomra. A tanítványok nevében Kemenes Katalin búcsúzott: „Mi, a tanítványai nem akarjuk elveszteni a tudást, melyet tanárunktól kaptunk. Elhatároztuk, az ő szellemiségét folytatva, megőrizve együtt maradunk. A Bauhaus Stúdió kéthetenként folytatja a foglalkozásokat, segítjük egymást.” Kiss János festőművész gondolatával záruljon ez az emlékezés: „A tiszta lélek pedig felülemelkedik a pénzsóvár, önző világon.”

Fotó: A. Bak Péter

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor