Találkozó Egressy Zoltánnal

Írta: Filemon Béla 2014. június 12. csütörtök, 11:54
Rate this item
(0 szavazat)

hic.jpg - 8.47 KbMég tavaly jelent meg a pozsonyi Kalligram Kiadó gondozásában a Majd kiszellőztetsz című novelláskötet. A szerző, Egressy Zoltán mutatkozott be, és beszélt munkájáról, műveiről június 10-én a Kaleidoszkóp Házban. A találkozót Pál Anikó szervezte, és vállalta magára a házigazda és a moderátor szerepét. A beszélgetés során a legkülönbözőbb témák merültek fel: dráma és színház, drámaíró és színházi rendező viszonya, női lélek férfi szemmel, olvasói szokások, műfaji különbségek és még sok egyéb.

Este hét órakor még mindig nagyon meleg volt, a Kaleidoszkóp Ház magas falak övezte udvarában is megállt kissé a levegő, csak egy oda beköltözött fecskepár mutatott némi elevenséget. Egressy Zoltán a kapualj árnyékába húzódva várta a vendégeket. Amikor elérkezett az idő, Pál Anikó köszöntötte a megjelenteket, és rögtön rátért a könyv bemutatására. Hogy ráérezzünk a szavak ízére, az írások hangulatára, felolvasta az első néhány mondatot a Nem, nem, köszönöm című novellából: „Melegem volt, ahogy álltam ma a buszmegállóban, de nem vettem le a sapkát és a sálat. Lássa a tél, hogy várom. Mindig nehezen bírom ki az őszt. Október közepétől már idegesen nézegetem a konyhai falinaptáramat, reggelenként az az első, ránézek, ahogy kitántorgok kávézni. Cukor nélkül iszom, majd elmondom, miért.”
A szerző a témaválasztást illetően azzal indított, hogy nem létezik abszolút szélcsend, egy apró fuvallat mindig jelen van, a föld bármely pontját nézve. Ezt nem olyan régen hallotta egy meteorológus ismerősétől, ami elindított benne egy gondolathullámot, amelyből a kötet írásai születtek. Az írói pályája elején főleg drámák kerültek ki a keze alól, majd fokozatosan megjelentek a prózai munkák is. Regények és novelláskötetek felváltva követik egymást. A Majd kiszellőztetsz is az utóbbi kategóriába sorolható azzal a megkötéssel, hogy mindegyik novella némi összefüggést mutat egymással, de nem annyira, hogy az regénnyé álljon össze. Ennek okán szóba került a novellafüzér elnevezés, ami talán a legközelebb áll a valósághoz.
Egressy Zoltán minden bizonnyal legismertebb műve a Portugál című drámája, amelyet azóta is szinte folyamatosan játszanak a színházakban. Elmesélte, milyen nagy élmény volt számára a Katona József Színházban, amikor először került színpadra a mű. Szinte együtt élt a színészekkel, de az alkotói folyamatba soha nem szólt bele. Az a rendező dolga. Egyszer maga is rendezett egy saját darabját, ami megmutatta neki, mennyire más az írói és a színházi munka. A Portugál címszereplője ugyan egy férfi, de a középpontban a nő, a női lélek áll, és ugyanez érvényes erre a novelláskötetre is. Egressy szerint a férfi természetes vonzalma és kíváncsisága lehet ennek az oka, mire egy hölgy fel is vetette: vajon írhatnak-e férfiak hitelesen a nők lelki világáról? (A kérdés nem újkeletű. Egyesek szerint nem Homérosz írta Kalüpszó nimfa vagy Nauszika szerelemittas sorait, de ugyanígy megkérdőjelezhető Puskin kapcsolata is Tatjána leveléhez.) A szerző szerint egyáltalán nem kizárt, hogy autentikusak a női érzelemvilágról szóló szövegrészek. (Flaubert az erről szóló vitát a következő ismert csattanóval zárta le: „Bovaryné én vagyok.”)
A beszélgetés az idő múlásával egyre informálisabbá lett, többen bekapcsolódtak a társalgásba. Szóba kerültek a vásárlási és az olvasási szokások, e-book és nyomtatott könyv vetélkedése, amennyiben lehet így fogalmazni, mert együttélésnek is tekinthető kettejük viszonya. Érdekes volt hallani Egressytől, hogy az eladott példányszámok tekintetében, a regény megelőzi a novellásköteteket, a drámák pedig a sor végére szorultak. Pedig az ember azt gondolná, hogy a novellák, rövidségüknél fogva, népszerűbbek a mai ember számára. E ponton természetesen felbukkant a siker fogalma, mibenléte, mérhetősége. A kérdés persze a levegőben maradt, amelyet Tamási Péter a következő szellemes anekdotával pattintott tovább. Richard Wagner egyik operájának ősbemutatója után a színigazgató diadalittasan rohan be a szerző szobájába: „Mester, óriási siker!”, mire Wagner: „Tudtam, hogy még javítanom kellett volna rajta.”

Filemon Béla

Filemon Béla

Filemon Béla az esztergomi Tanítóképző Főiskolán végzett kommunikáció-művelődésszervező szakon. Bár egy ideig az Esztergomi Városi Televízió szerkesztője volt, figyelme főleg a nyomtatott sajtóra irányult, írásait az Esztergom és Vidéke című lapban rendszeresen lehetett olvasni. Hosszú évek óta tevékeny tagja és szervezője az Esztergomi Klubszínpadnak, előadásaikat a környék számos településén láthatták.

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor